Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)
Ismertetések és bírálatok - Zsirai Miklós: Mark, Julius. Die possessivsuffixe in den uralischen sprachen. I. 291
ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK 295 ban a nyelvjárásokban használatosak, amelyek az eredeti geminata nasalisokat megrövidítették. Ez a m =- mm változás nyilván a *-nn.k (-•a -*nJ r m.k) és az igeragozásbeli mm hatása alatt terjedt el, s kiinduló pontja a sing. aee. lehetett, ahol a geminata szabályos volt (acc. rag *-w + m.k). — Az érdekes vepsá -moi stb. valószínűleg a visszaható igék személyragjával van eddigelé fel nem derített viszonyban. — A vótból közölt -ni a sing. 1. személyből vonódott át. A birtokos számának, sőt személyének ilyen későbbi átvitelére jóformán minden finn nyelvből akad példa : fS. meidhen laki kiriasani ,in unserem gesetzbuch' R.; fK. ottoat venekes ,nehmt mich in euer boot'; fE. tuo on sino poigovani ,jener ist dein söhnchen' stb. A sing. 2. legrégibbnek tekinthető -t-s alakjára csak a finn nyelvemlékekből (wisahutii ,deine weisheit', perechti ,dein hausvolk') és az északi nyelvjárások elemismétléses -sti alakulataiból (isdsti ,dein vater', pdasti ,dein kopí') tudunk példát. Az s-es alakok keletkezhettek -si-ből (-= -ti), de fejlődhettek n-es alakból is (-s ~c -ns -* -mi yz -nti), úgyhogy a kiinduló pontot többnyire lehetetlen kétségtelenül megállapítani. A mostani alakoknak megfelelő fejlődési fokok : *-si >~ -á >- J s =~ -is =- mghny. + s stb. Én MARK tanításával ellentétben a -s és -is-féle változatok végső forrásául a megelőző M-el való alaptípus i^-nti =- -nd) feltevését látom indokoltnak. Hisz n-es formából (-ni r< -*nmi) magyarázandók a sing. 1. személy teljesen párhuzamosan fejlődött változatai s ugyanezt a tanulságot olvasom ki az iitti és elimáki nyelvjárás egymás mellé állított alakjaiból is: Iitti: Elimáki: Sing. 2. nom. tnpas (-s -< si) sarkas (-s -* -si) gen. tuvans (-ns —= nsi) sarais (-is -í ? ) plur. nom. tuvans (-ns -« nsi) sarais (-is -^s ? ) Állítása támogatására hivatkozik MARK a sorszámnévképző példájára. Ez a kérdés azonban a legnagyobb jóakarattal sem mondható annyira tisztázottnak, hogy egyéb kétes esetekben döntő bizonyítékul elfogadhatnék. Lehet, hogy újabb adatok s eddig nem ismert analógiák idővel meggyőznek bennünket, hogy a keleti finn kolmais, vót kejimaz, kejimavh .harmadik' stb. sorszámnevekben ne a -nsi képzőt keressük, hanem -n-nélküli változatát kell feltennünk, egyelőre azonban MARK határozott, elutasító állásfoglalása ellenére is valószínűnek tartom a kolmais -e *kolmans -= kolmansi, ül. kejimaiz -< *kejimaisi -= kolmansi fejlődést s különösen az -s és -is-féle birtokos személyragváltozatoknak n-es formából létrejöttét. A plur. 2. személyragokban szintén a geminata -nn-es változatok őrizték meg az eredeti áljapotot, mert a fejlődésnek *-nn.k -c *nd.k-böl kellett kiindulnia. Érdekes, hogy sem a plur. 1., sem a plur. 2. személyben nincsen egyetlen adatunk sem az egy birtokot jelölő -n-nélküli *-m.k és *-t.k cv> *-d.k személyrag-alakra. Úgy látszik, ezeket teljesen kiszorították az -n-es változatok. Hogy egykor mégis meg kellett lenniük, bizonyítják az iitti nyelvjárási alakok tőszavának fokváltakozó mássalhangzói: Plur. 1. és 2. nom. tupanne gen. tuvanne.
