Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Zsirai Miklós: Katara, Pekka. Suomalais-saksalainen sanakirja. (Finnisch-deutsches wörterbuch). 296

296 I8MERTETÉ6EK ÉS BÍRÁLATOK A nominativusbeli -p- mutatja, hogy a második szótag eredetileg nyilt volt: *tupamek és *tupaőek. A birtokos és birtok eredeti számviszonylatainak teljes elmosódottságát legvilágosabban a 3. személyű ragok mutatják. A változatok tarka összevisszasága legalább négy (két megelőző n nélküli és két n-es) ősfinn alaptípus fölvételét teszi szükségessé. A *-hencv *-sen és *-hek cv *-sek nyilván a birtok egyes, a *-vsen és *-nsek pedig többes voltát jelölte, sőt az 1. és 2. személybeli alakok hang- és jelentéstagozódása alapján az is eleve valószínűnek látszik, hogy a -k-s formákban a többes birtokos, a -k nélküliekben az egyes birtokos kifejezőit lássuk. Magyarázatra szorul azonban a *-hen <»*-sen és *-nsen végső -n-je. Eddig az volt az általános fölfogás, hogy míg az 1. és 2. személyű birtokos személyragok a megfelelő személynévmások rövid tövével (kezdő mássalhangzó + rövid magánhangzó) azonosak, addig a íinnség 3. személyű birtokos személyragjában a névmás -n-el bővült teljesebb főalakja (han -< *zan) áll előttünk. — MARK nem fogadja el ezt a magyarázatot s bár a kérdés tüzetesebb megvitatását későbbre halasztja el, előzetesen mégis jelez annyit, hogy ebben az -n-ben szamojéd analógiákra hivatkozva [szamT. kuladu ,sein rabé': kuladurj (-% -e -n) ,ihr rabé'; szamK. kawade ,sein berg': kawaden ,ihr berg'] többesjelet lát. — Mindenesetre igen kíváncsian várjuk az elmés föltevés bizonyítását. Hosszadalmas mellékutakra kellene kitérnem, ha MARK előadásának részleteiről és a tárgyalás folyamán fölmerült mellékkérdések (pl. a birtokszó 'tőalakja, a fokváltakozással összefüggő problémák, az instrumentális stb.) eredményeiről sorra be akarnék számolni. Egyelőre azzal az óhajjal teszem le a könyvet, amelynek áttanulmányozása nagy gyönyörűséggel és sok-sok okulással járt, hogy igen várt folytatása anyagában éppily kimerítő, módszerében éppily mintaszerű legyen. Csak arra legyen szabad fölhívnom a szerző figyelmét, hogy a magyar részben nagyon könnyen elavult magyarázatok csapdájába lehet esni (vö. 17. 1. jegyz.). ZSIRAI MIKLÓS. Pekka Katára: Suomalais-saksalainen sanakirja (Finnischdeutsches Wörterbucli). Porvoo, 1925. — 4-r. IX -f 919 1. Az effajta nagy kéziszótárral igazában csak huzamosabb használat útján ismerkedhetik meg az ember, s ezért érdemet-fogyatékosságot egyaránt számbavevő értékelés helyett csupán a munka anyagáról és használhatóságáról óhajtom az érdeklődőket röviden tájékoztatni. Az előszó világos megállapítása szerint a szótárnak az a célja, hogy németül tolmácsolja a finn irodalmi és köznyelvnek lehetőleg teljes szókészletét, frazeológiáját, valamint a különféle mesterségeknek, foglalkozásoknak gyakrabban előforduló szakkifejezéséit. Ennek a gyakorlati célnak megfelelően történt az anyag összeválogatása, beosztása, míg a nyelvtani útbaigazítások kétségtelenné teszik, hogy a szerkesztő mindenekelőtt a németre szoruló finnek szükségleteire volt tekintettel. Eddigi tapasztalataim szerint feladatának kiválóan meg is felelt, sőt az is nyilvánvaló, hogy méltó módon ki-