Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - II. 1

2 GOMBOCZ ZOLTÁN duo alii Troiani principes, Priamus iunior, nepos magni Priami ex sorore, et Antenor, ipsius agnatus, cum 13 milibus per maré Illirieum in Ungariam veterem, que est in confinio Asie et Europe iuxta Meotidas paludes, ibique edificantes urbem magnam Sicambriam, ipsi a loco illó Sicambri sünt nominati».1

) Ami mindenekelőtt ANTENOR szerepét illeti, a római hagyomány szerint Trója pusztulása után ANTENOR és fiai Thraciába és Illyriába menekültek, majd hosszas bolyongás után Itáliába jutnak, ahol Pataviumot alapítják.2

)

A középkori változatok egy része szerint azonban ANTENOR a Maeotis ingoványai közé menekül, majd innen Pannoniába vándorol, vö. pl. a XI. század közepe tájáról való Ex miraculis S. Genulfi-t, MGH. SS. XV. 2 : 1205: «Cives autem ejus profugi ab Asia in Európám, pars sub Enea duce Italiam, pars verő Antenore per Meotydes paludes perque flumeu Tanais Pannonias petierunt ...» Hasonló változat a VITERBÓI GoTTFRiEDnál található is. Nem meglepő a húnokuak a magyarokkal való azonosítása sem. Nemrég HÓMAN BÁLINT nagy készülettel kimutatta, hogy a hunoknak a magyarokkal való azonosítása régi, első megjelenésükkel egyidős hagyományokon alapszik.3

)

A XI. századi nyugati források egy része «Huni-nak nevezi a magyarokat, de mindig az Ungri-ved parallel, annak mintegy magyarázatául», vö. pl. Chron. Eberspergense: Huni qui et Ungri, MGH. SS. XX. 10 stb. Egy adatot idéz HÓMAN arra is, hogy e származtatás alapján megfordítva a hunokat is Ungri-nak nevezik.4) Egyébként

VITERBÓI GOTTPRIED is nemcsak a hunokat azonosítja a magyarokkal, hanem az avarokat is. Egy másik munkájában, a verses Speculum regum ban ezt olvassuk: «Nunc veniunt Huni, Gothi, veniunt et Alani» MGH. SS. XXII. 84, s a Huni mellé egy régi glosszátor odajegyezte: Ungari. Pantheon c. művében pedig: «regnum Scitarum et Avarum, id est Ungarorum ptiorum*, majd később : «Avares, id est Ungari Pannonii*, MGH. SS. XXH, 134, 186. *) MGH. SS. XXII. 102, 104. 2)

PAULY-WISBOWA, Realenc I. 2352. 3)

HÓMAN BÁLINT, A magyar nép neve a középkori latinságban. Tört. Szemle VI. 129 kk. á)

A X. század végéről Herigeri Gesta ep. Leodiensium. MGH. SS. VII. 171.