Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - II. 1

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY 3 A Hungária Maior és Hungária Minor szembeállítására a második JűLiÁN-előtti vagy legalább JuLiÁNtól független adatot a ."XIII. század encyciopaedistájánál, a SZENT LAJOS környezetéhez tartozó VINCENTIUS BELLOVACENSIS (VINCBNT DE BAUVAIS) compilatiójában találjuk, amelynek a kéziratok Bibliotheca mundi, Speculum május, Speculum triplex nevet adnak. A harmadik rész, a Speculum naturale, egy rövid történeti összefoglalással végződik; ez a rész a Pannónia címszó alatt ezt írja: «Pannónia Európae •est' provincia, quae ab Hunnis quondam occupata ab eodem populo Hungária vulgariter est appellata. Quae duplex est secundum Orosium. Maior se. et Minor. Maior quidem est in ulteriore Syria ultra Meotides paludes constituta, a qua Hunni venationis gratia primitus exeuntes per longissima paludum et terrarum spacia et cervorum et bestiarum vestigia insequentes tandem solum Pannóniáé invenerunt, qui reuersi ad propria collecto agmine in Pannoniam redierunt, et expulsis incolis a primaeva sua origine nomen genti et patria e indiderunt*. Julián első nagymagyarországi útja. RicHARDusnak, JULIÁN rendtársának a jelentése JULIÁN első nagymagyarországi útjáról egy a XIIL század végéről való igen vegyes tartalmú hártya-kódexben maradt fenn, amelyet a vatikáni könyvtár legrégibb, ú. n. angyalvári osztályában őriznek. A kézirat címe az első darab után Liber, censuum, szerzője Cencius <;amerarius, a későbbi III. INCE pápa. A kézirat 350—59. lapjain Magyarországot illető, az 1232—3. évekből való okleveleket találunk; a 445a—446& lapokon van a RicHARDus-féle jelentós.1) A jelentést 1745-ben Jós. INN. DESERICIUS (DEZSERICZKY) fedezte fel & hírneves orientalista, I. SÍM. ASSBMANI segítségével; ugyancsak 6 közölte először De initiis ac maioribus Hungarorum commentarii (Budae, 1748) c. munkájában. Másolatát ASSEMANUS 1746 febr. 25-én hitelesítette. Azóta a jelentés szövegét gyakran lenyomatták ;2) legjobb kiadása

FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ gondozásában x)

MHK. 465. 2) Kevésbbé ismert kiadásai

a XVIII. századból: G. PRAY, Annales veteres Hunorum Avarum et Hungarorum (1761) I. 151—3. Solemnia Magistrorum philosophiae et artium creandorum in diem 1*