Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)
Ismertetések és bírálatok - Zsirai Miklós: Mark, Julius. Die possessivsuffixe in den uralischen sprachen. I. 291
ISMERTETÉSÜK É8 BÍRÁLATOK 293 Sing.-plur. 3. : f ősfinn : *-hen c\> *-sen, *-nsen — *-hek <x> *sek, *-nsek % fL. -z, -s, -is | fE. -sa, -se, -s, -a, -e | f'V. -sa, -sa, -za, -zá, -se, -ze, -s, (mghny. +) z, mghny., (mghny. -f) záG \ fVp. -ze, -ze, -z, -s -nze, -nze, -nzhe, mghny. + ze, -ze; csak plur.: -zei, -zoi, -nzoi, -nzö, mghny. -+- zö, -nzoc | fK. -h, -s, -s, -sseh, -sseh, -henzeh, -hasseh, -nse, -nze, -nse, -nse, -nze, -nze, -fisa, -ns', -sa, -sá, -ze, -ze, -he, -h.(n), mghny. (-f »)', -h.t; csak plur.: -sse(k), -sset | fS. -s, mghny. -+• s, -nsa, -nsa, -nsa(t), -nsa(t), -ns, -sa, -sa, -sa', -sa1 , -sok, -sák, mghny. + sá, mghny. -f- se(k); mghny. + sen, (mghny. +) $ím,_(mghny. +) saan, (mghny. +) nsan, (mghny. -f) nsaan; -h.n, -h . n, h-\-nas. voc, mghny. (+ n), -h, -h. A birtokos személyragozás kérdésének nyitját az találja meg, aki kideríti, hogyan viszonylott eredetileg egymáshoz a változatokból kikövetkeztethető két ősíinn típus : az -n- nélküli és az -n-es, azután melyik hol mivé fejlődött. Ez a probléma már majdnem 80 évvel ezelőtt fölvetődött s alapjában meg is oldódott. Ismeretes BuDENznek, ill. SETALinek és PAASONENnak az a megállapítása, hogy a birtokos személyragok elé iktatott -n- a többes, pontosabban a birtok többesének jele volt. Ez az eredeti állapot egyes finnugor nyelvekben többé-kevésbbé még ma is fönnáll (pl. mdE. tolga-t Coliad' : tolga-nt ,tollaid', tolga-zo ,tolla': tolga-nzo ,tollai'; vogT. sailam ,karóm': sailaném ,karóim', sailan ,karód': sailánén ,karóid'; lpK. kintat ,kezed': kidant ,kezeid'), a rokon nyelvek többségében azonban a két paradigma közti jelentéskülönbség idővel elhomályosodott, s az alakok összekeveredtek. Ezen az alapon föl kell tennünk, hogy az ősfinnben is megvolt a jelentésben és alakban egymástól különböző két paradigma: egy birtok: több birtok: sing. 1. *-m. *-n -\- m. (==- *-nni =- -ni) plur. 1. *-m.k *-n -\~m.k (=^ *-nn.k) sing. 2. *-t. *-n -4- í. (=- -nsi) plur. 2. *-t.k *-n-\-d.k (=- *-nn.k) sing. 3. *-A.Wcv *-s ,n *-n + s. n plur. 3. *-h.k cv*-S M *-n -\- s.k Minthogy ez a különbség ma egyetlen finn nyelvben, nyelvjárásban sincs meg, az előforduló alakváltozatok többsége viszont csak n-es alapformából vezethető le, szinte magától kínálkozott az a föltevés, hogy a kiegyenlítődés folyamán fölülkerekedett többesi paradigma nyomait lássuk bennük. Nagy érdeme mármost MARK-nak, hogy ettől az általánossá vált értelmezéstől függetlenítette magát, és az adatokat, helyzeteket egyenként vallatóra fogva sikerült kimutatnia, hogy a kérdéses -w-ek, legalább is egy részük, más forrásból is eredhetett. Ilyen forrás lehet a genitivus, lativus, instrumentális (részben az accusativus is: -*m =~ -n), amelyeknek -n ragja az egy birtokot jelölő személyragok előtt állván éppúgy viselkedett, mint a birtok többségének -w-jele. Rendkívül tanulságos e tekintetben az iitti nyelvjárás adatainak bizonyságtétele: tupam ,kunyhóm' — tuvain ,kunyhómnak a' (gen.) — tuvain ,kunyhóim'; tupas kunyhód' — tuvans ,kunyhódnak a' (gen.) — tuvans ,kunyhóid'. A genitivusok -w-jében tehát az esetrag, a több-birtokú nominativusok -n-
