Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - N. Sebestyén Irén: Ojansuu, Heikki. Itämerensuomalaisten kielten pronominioppia. 287

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. Heikki Ojansuu: Itámerensuomalaisten kielten pronominioppia. (= Annales Universitatis Fennicae Aboensis, Series B. Tom. I. N:o 3.) Turku, 1922. 8-r. 145 1. Ez a monográfia legutolsó munkája a fgr. nyelvtudomány nagy kárára munkabírásának teljességében elhunyt kiváló finn tudósnak. OJANSUU könyve két részből áll. Az első rész a névmástövek címet viseli és két fejezetre oszlik: a) származéktövek, b) alaptövek. Az ősfinnben húsz névmásképző volt, amelyek részint a mai finn nyelvek névmásaiban, részint — a névmástövekhez hasonlóan — adverbiumokban (kötőszókban) őrződtek meg. Nevezetesen: -ka oo -ya (-ko co -yo), pl. f. joka, jokahinen (jokhainen), jokainen, ősfinn *eka stb. Ugyancsak a -ka oo -ya névmásképző van meg a finn nyelvek tákáli, sikált, mikali-fé\e határozószavaiban és ezeknek továbbképzett alakjaiban. Ide sorolandók a következő ősfinn locativusok is: *siyálna, *tayalna, *töyalna, *müyalna, >- =~ siella, tácilla, tuolla, muualla. A megfelelő md. határozószók *siya-, *taya-, *töya- ősmordvin alakokra utalnak, amelyek az ősfinn *sika, *takd, *tugka pontos megfelelői. A -kaco-ya névmásképző valószínűleg összetartozik a -k lativusi raggal. (Az eredeti helyi jelentést a md. világosan megőrizte.) Ugyanez a képző van meg a személynévmásokból képzett meikáláinen-féle szavakban, ellenben az a nyomatékosító -ka, -ya, mely a névmások ragozott alakjaiban a ragok után lép fel, valószínűleg más eredetű, tekintet nélkül arra, hogy ennek a nyomatékosító elemnek története is ősfinn előtti időkbe nyúlik vissza. A -kka képző (ősfinn *tákka, *sikka, vö. mdE. (ek'e, M. t'aka, mdE. setíe, M. saká, sek'e) két azonos egyszerű képzőnek kapcsolata: -k (cons.-tő) -|- -ka, -ka (voc.-végű tő). -ta oo -da (-to cv -dó) főleg kérdőnévmásokban mutatható ki. Ősfinn kn-ta-ma alakra megy vissza a délkarj. kudama, aun. kudai stb., melynek a md.-ban van pontos megfelelője. Viszont a -ma képző nélküli *kuta névmásnak a lp.-ban és a cser.-ben találunk megfelelőit. BUDENZ szerint a -ta elem nem is névmásképző, hanem mutató névmás. Külön figyelmet érdemelnek az észt nyelv viljandi nyelvjárásának következő kérdőnévmásai: mihane, mihande stb., amelyekben a szerző szerint az ősi *mitá (oo *miőa) névmás rejlik. Ennek a névmásnak magyar megfelelője mez ezekben: mez-iránt, mezőn, mezen, merre -< *mezre, merről -= *mezröl, továbbá az osztj. mat, vog. maiéi.