Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - III. 168

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY 169 mérföldnyi volt". Látnivaló, hogy e terület nagyjában azonos a vogulok és osztjákok egykori és mai lakóhelyeivel. Az orosz városok közül először Rurik hajdani székvárosa, Novgorod, a későbbi virágzó kereskedőváros került Jugriával kapcsolatba. A középkori orosz források szerint a novgorodiak rablóhadjárataik során már a XI. század folyamán el-ellátogattak Jugriába is. Az úgyn. NsszTOR-féle krónika az 1096. év eseményei kapcsán közli egy név szerint is megnevezett novgorodi kereskedőnek, JURIJ ToRGovicnak az elbeszélését, akinek a szolgája egy pecsorai adószedő útja alkalmával Jugria vad lakóival is érintkezésbe került s tőlük vaseszközökért, késekért és fejszékért értékes prémeket cserélt. Azokkal a fantasztikus mesékkel, amelyeket a novgorodiak az Urál-vidék csodáiról, a hágók járhatatlanságáról terjesztettek, első sorban nyilván a kellemetlen versenytársakat akarták elriasztani. A XII. századtól kezdve egyre több említés történik a novgorodiak és a jugriaiak fegyveres összecsapásairól is. 1187-ben a Pecsora mellett a novgorodiak győznek, de 1193-ban egy ugor várost ostromló novgorodi csapat majdnem az utolsó emberig megsemmisül. Az 1265-ben kötött egyesség a tveri nagyherceg ós Novgorod között elismeri, hogy Jugria a novgorodiak fennhatósága alá tartozik, de azért még századokkal később is, 1357-ben és 1446-ban is az ugorok a novgorodi adószedő expedíciókat véres fejjel verték vissza. Hogy a novgorodiak ilyen makacs harcokat folytattak egy távoleső, nehezen megközelíthető s nem éppen termékeny vidék birtokáért, azt megértjük, ha tudjuk, hogy a prém, különösen a hermelin és a cobolyprém a középkori kereskedelemnek legkeresettebb, legbecsesebb árucikke volt. Jugria pedig a prémek hazája, a prémkereskedők Eldorádója volt. Nem érdektelen az olasz EAMUSIO egy megjegyzése MARCO POLO alább közlendő szövegéhez: „Perché la pelle zibellina, s'ella e tanta, che sia á bastanza per un paro di véste, vale due mila bisanti d'oro, s'ella é perfetta; ma s'ella é commune, ne vale mille, e li Tartari lo chiamano regina delle pelle, et gli animali li chiamano Rondes d'ella grandezza d'una fuina*. Tehát egy tökéletes cobolyprém 2000, egy közönséges 1000 bizánci aranyba került! Nem csoda, ha ERZSÉBET alatt Angliában külön törvényt kellett hozni a nemzetgazdasági katasztrófává fajuló prém-őrület megszüntetésére. *