Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - III. 168

A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány. (Harmadik közlemény.) A Nagy-Magyarországra mint a magyarok őshazájára vonatkozó hagyomány, amely a XIII. sz. közepén JULIÁN, PLÁN CARPIN és RUBRUQUIS utazásai nyomán született meg, rövid életű volt; Magna Hungária v. Hungária Maior utolsó említésével 1360 táján találkozunk. Száz évvel később a magyar őshazára vonatkozó európai ós nemzeti hagyomány középpontjába új név s egy már földrajzilag is pontosan meghatározható terület kerül, t. i. Jugria. Egyszersmind a magyar hagyomány összekapcsolódik a hún hagyománnyal is: Jugria lesz az az ország, ahonnan ATILLA népe, majd később a magyar testvérnemzet, kivándorolt; Jugria lakói, a vogulok és osztjákok a hunok és magyarok ősei. III. Jugria. Jugria (az orosz forrásokban Ugra, Jugra, latinosan Jugria, Juharia, Jugoria), amelyet a XV. és XVI. századi íöldrajzi és történeti munkák annyit emlegetnek, ma már elavult földrajzi fogalom. A. C. LEHRBERG meghatározása szerint, aki munkájában1) a régi orosz fórrások adatait nagy gonddal összegyűjtötte, Jugria „az északi szélesség 56°—67° között az Urál hegységtől kezdve az alsó Obon túl az Obi-öbölbe szakadó Nádim folyóig s a Szurguton fölül az Óbba szakadó Agán folyóig terjedt; hozzá tartozott még az alsó Irtis vidéke s a Tavda, Túra és Csuszovája folyók mellékei. Dél felől a tatárok, észak felől a szamojédok földje volt Jugriával szomszédos; kiterjedése mintegy 16,000 • *) A. C. LEHRBERG. Untersuchungen zur Erlauterung der altern Geschichte Russlands. I. Über die geographische Lage und die Geschichte des im russisch-kaiserlichen Titel genannten Jugrischen Landes. St. Petersburg, 1816.