Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)
Tanulmányok - Szinnyei József: Egy finnugor deverb. névszóképző 161
EGY FINNUGOR DEVERB. NÉVSZÓKÉPZŐ 167 vagyis szerinte a zürj. -g „vegyes ige + névszóképző", „csakhogy a tulajdonképi n. verbale-képző már lappangásba jutott". Ezt a fölfogást azonban nem tehetem magamévá. Az észt °-ng- végű nominatívusok mellett a ragos alakokban teljesebb °-ngu- végű tő mutatkozik (<>> fS. -nko, pl. etsinko 'das suchen': etsi- 'keresni'), s ennek 'U-ja, (~fS. -6) világos deverb. névszóképző, ellenben semmi okunk sincs arra, hogy a zürj. -g képző utáni váltakozó magánhangzókban valami képző lappangását tegyük föl. A magyar és a permi -g képző megfelelőjét látom én a vogE. '-ur}k@9, zarikfid infinitívus-végzet -y&-jában (pl. ^minuűkwé 'menni', 1' tolméslankwé 'tolmácsolni' MUNKÁCSI, Vog. Nyjár. Szórag. 42: min- 'menni', + tólmésl- 'tolmácsolni'). A vogul infinitívus, éppúgy mint más fgr. nyelveké is, latívus-ragos igenév; a k utáni fi olyan járulékhang, amilyen pl. ezekben van: kül eokfial- '(fölkel, kiszáll, megy' (NyH.6 145), kül<»kfial 'haus', künscokfians 'klaue, nagel', koji<vk§nji 'morgón' (KANNISTO, Vok. d. ersten silbe im wog. 29, 65, 74; más példák: 36, 64, 72, 76, 80, 83, 136, 154, 157, 158, 166), vagy a kicsinyítő -k, -& után, pl. piyGfie 'fiúcska' (vö. piyGem 'fiacskám', úa^ramhaem 'kis gyermekem', manikdm 'kis menyem' NyH.0 90). Mind a magyar és a permi -g, mind a vog. -yk képzőalakot fgr. *-r)k<v*-r/g-re vihetjük vissza, s ezt beiktathatjuk a fgr. egyszerű deverb. nóvszóképzők közé. SZINNYEI JÓZSEF.