Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)
Kisebb közlemények - Szinnyei József: Az -i többesképző 150
152 KISEBB KÖZLEMÉNYEK számi alaknak, tehát --í-jüket a többség jelének érezze. Semmikép sem látom tehát annak a lehetőségét, hogy a többi vagy az egyebi alakból indirt volna ki az 4 szeinélyragnak többesl^pzővé fejlődése. Megmaradna még a keltei Vájjon valószínű-e, hogy ennek ••'% személyragját a többség jelölőjének érezte a nyelvérzék? Felelet: nemcsak hogy nem valószínű, de nem is lehetséges, mert a masryar számneveknek nincsen többes számuk, s amennyire tudjuk, nem is volt soha. Bármennyire elmés és elvi szempontból kifogástalan is tehát MELICH föltevése, bebizonyítottnak nem tanhatjuk, sőt valószínűnek sem. Ha félrehagyjak a névmásokat, amelyek még nincsenek tüzetesen megvizsgálva, a magyaron kívül csak a finn-permi nyehngban (nevezetesen a finnségben és a lappságban) találunk =i, i többesképzőt; a mi nyelvünk legközelebbi rokonaiban semmi nyoma sincs. Ez azonban még nem elegendő ok arra, hogy ezt a képzőt ne tartsuk a fgr. alapnyelvből valónak. A -k többesképzőnek és a középfok képzőjének sincs megfelelője a vogulban és az osztjákban; csak a magyarban ós a finn-permi nyelvágban vannak meg, mégis joggal föltehetjük mind a kettőről, hogy már a fgr. alapnyelvben megvolt (1. a -&-ra nézve értekezésemet: NyK. XLV. 267). Sőt az --i, -i t még régibbnek tarthatjuk, mert több szamojéd nyelvben is megvan (vö. CASTRÉN, Gramm. 157, 172, 244, 308). • Nagyon becses MELTCH értekezésének az a része, amelyben kimutatja, hogy a fionk, fiatok, fiók alakok régente azt is jelentették: 'fiaink, fiaitok, fiaik'. Ezt bőséges adattárral bizonyítja, s adatainak bizonysága kétségbevonhatatlan. MELICH azonban még egy lépéssel tovább megy. A fönnebbiekből azt következteti, hogy «kellett lenni olyan korszaknak is», mikor a fiam, fiad, fia-féie alakoknak is kettős jelentésük volt: 1. 'filius meus, tuus, suus', 2. 'filii mei, tui, sui'. De hozzáteszi: «Nagy kérdés azonban, vaj ion lehet-e ilyen alakokat a nyelvemlékekből kimutatni*. Idéz egynéhányat, de maga is kételkedik bennük, mert azt mondja: «Ilyen alakoknak látszanak1 ) a következők* (MNyv. XIV. 241). Szerintem is csak látszanak s nem kétségtelenül azok. Én *) Én ritkíttattam.
