Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Kisebb közlemények - Szinnyei József: Az -i többesképző 150

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 151 Erősen támogatja MELICH föltevését az ilyen egyeztetés: Jcettei . . . ke7Áyk wolth, egebi estenec, az tebby . . . meg olettetenek (uo. 244, 245). Mindazáltal nem tudok elnyomni egy kétséget. Az n többesképző idővel — mint tudjuk — mássalhangzó után -ai, -ei-\é és aztán részben -jai, -jei-vé fejlődött. Azt kérdem mármost: hát a többiből mért nem lett többéi s ebből többjei, sem egyebibői egyebei? MELICH egy korábbi cikkében azt mondja: «A többi -i-je csupán 3. személyű birtokos személyrag, ezért nincs soha Höbbei változata. Ilyen az egyebi és a Icettei -i-je is» (MNyv. XII. 122). Ezzel meg volna adva az én fönnébbi kérdésemre a felelet, de a kétségem nincsen eloszlatva. A dolog nem azon fordul meg, hogy a többi és az egyebi szónak n-je mi volt eredetileg, vagy mondjuk: akkor, amikor a magyarban -i többesképző még nem volt, hanem azon fordul meg, hogy abban a korban, amikor a többesi =i-ből -ai, -ei fejlődött, minek érezte a nyelvérzék a többi és az egyebi szó =i-jét. MELicHnek imént idézett mondatából azt olvasom ki, hogy szerinte a nyelvérzék akkor birtokos személyragnak érezte, nem pedig többesképzőnek, mert különben --ei lett volna belőle. De ha a többi-nek és az egyebi-nek 4-je még akkor is személyrag volt, hogyan érezhették már korábban a többség jelölőjének és hogyan alkalmazhatták mint ilyent tovább ? Csak nem tehetjük föl azt, hogy e szavak -4 személyragját a nyelvérzék a nyelvtörténet-előtti korban egy ideig a többség jelének érezte s aztán, miután mint többesképzőt tovább terjesztette volt, megint visszahelyezte személyjelölő mivoltába ? Az a föltevés sem volna valószínű, hogy a többi-%, egyebi-t a nyelvérzék hol 'többje, egyebe'-nek, hol meg 'többjei, egyebei'-nek érezte, az utóbbiból kisarjadzott az i-nek többesképző szerepe, s aztán a többi-nek, egyebi-nek csak amaz a jelentése élt tovább. Az olyan egyeztetés, mint az tebby tartozwafc', 'egebi esenec', nem a 'sebei gyógyulna^', 'hadai elszéledénefc' félék párja, hanem olyan, mint: az őte . . . jama&', 'tize meltatlankodanak\ 'tyze . . . bozzökodanaA;' (idézve: MNyv. XII. 121), 'iéznek vala huza\ 'ket ezöre . . . voltának' (id.: MNyv. XIV. 245). Az 8te, tize {tyze), huza, ket ezöre semmi esetre sem többesi alak, hanem személyragos. S az ilyenek minden bizonnyal akadályai voltak annak, hogy a nyelvérzék a többi-t és az egyebi-t többes-