Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Németh Gyula: Winkler, Heinrich. Die altaische völker- und sprachenwelt. 145

146 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK sajátságai. Mindezek helyett WINKLER így formulázza a feladatát: bebizonyítandó az urál-altaji nyelvek összetartozása az urál-altaji mondat ősi sajátságai (vö. «Sprachbau», «Sprachgeist») alapján. Vizsgáljuk meg, hogy sikerült ennek a feladatnak ilyen sajátságos módszerrel való megoldása. A munka első részében WINKLER leírja az urál-altaji népeket. Ez a rész igen könnyű, néhol szinte kellemes olvasmány, de nem készült kellő gondossággal. Az észtek száma (8. h) szerinte 800.000 (helyesen: egy milliónál több), a mordvinoknál (9. 1.) 1852-i adatot idéz («gegen eine halbe Millión Seelen und dürften seitdem eine starke Vermehrung erfahren habén* ; tudjuk, hogy a. mordvinok száma ma több mint egy millió), viszont a cseremiszekről (9. 1.) azt mondja, hogy kb. 400.000-en vannak, holott ezt a számot nem érik el (360—370.000). Az egyik helyen tehát elavult adatokat idéz, a másik helyen pedig nagyobb számot mond, mint a legújabb statisztika. Szerinte a török birodalom Konstantinápoly bevételével alakult meg (18. 1.), a csuvas nyelv idegenfajú nép ajkán változott meg ennyire (20. 1., ez a, megállapítás sokat mond; látszik, hogy WINKLER az urál-altaji nyelvtudomány részletkérdéseit nem ismeri eléggé). A 14. lapon azt olvassuk, hogy a magyar a törökből számos katonai és politikai szervezetre vonatkozó kifejezést vett át (az igazság az, hogy feltűnő módon éppen ilyeneket nem igen vett át, vö. legfeljebb: gyula, kündü, sereg). A munka második részében WINKLER (31—86. 1.) az urál-altaji nyelvek összetartozását bizonyítja. Idetartoznak szerinte: a finnugor, a szamojéd, a török, a mongol, a mandzsu, a japán. Két fő tétele a következő: I. Az urál-altaji nyelvek eredetileg c^ak főnévszerü neveket ismertek; ezek közül az első a reetum, a második a régens, ha az összefüggés ezt a viszonyt megengedi. Ilyen ősi mondat például ez is: apa jövés{e) 'az apa.jön'. II. Ha nem az a viszony áll fenn, amelyet az első tétel tárgyal, akkor állítmányi viszonnyal v^n dolgunk, ebben az esetben az elüllevő névszó alany, az utána következő állítmány, pl. a város nagy. Az első tételen épül fel WINKLER szerint az urál-altaji nyelvek legtöbb jelensége. Lássuk ezt az első tételt közelebbről. . 33.1.: «Die Verbindung eines abhangigen und eines regierenden Nomens gestaltet sich in erster Linie genetivisch oder genetivartig». Például: atya Mz(a). Ezért van az, hogy a «genitivusi viszonyt* az urál-altaji nyelvek rag nélkül is kifejezik. Uo.: «Das altaische Adjektiv steht als Attribut immer vor seinem Substantiv, da es genetivartiges Rektum dazu ist.» Például: fekete madár, voltaképpen: a fekete(ség) madar(a). Ugyanígy van a dolog a mutató névmás esetében ; a magyar azon névmás, mint megmerevedett genitivus, világosan megőrizte ennek az emlékét, továbbá a számnévi jelzőnél: tíz ember, eredetileg a tíz(szám) embere. Es így tovább. 38. 1.: így alakulnak az esetragok és névutók, pl. városban, eredetileg város belsőrész(é), bár a regénsek ma már sokszor elemezhetetlen suffixumokká lettek.