Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Gombocz Zoltán: Jacobsohn, Hermann. Arier und ugrofinnen. 143

144 ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK hedik, ifjúhodik; a h nem a tőhöz tartozik) szavak tárgyalásánál hasznát vehette volna. Mindaz, amit a szerző (142) a m. ester 'meddő' szóról mond, MI.LICH MNyv. XI, 292 magyarázata óta tárgytalan. Sok baj származott abból is, hogy a szerző nyomdatechnikai nehézségek miatt a fgr. és tör. szavaknak forrásaiban talált jelölésmódját nem tarthatta meg; amolyan durvább átírásfelét használ, de, mint maga is megvallja, nem mindig következetesen. Pl. Ip. guödam (33) helyett jobb lett volna guödam v. guödam (PEIIS), cser. südö (38, 57) h. mÖö, lp. juogam (34) h. jvoyam stb. Hiszen az ilyen esetekben a pontosabb jelzésnek technikai akadályai sem voltak. Persze mindezeket a jelölésbeli következetlenségeket, amelyek részben onnan is magyarázhatók, hogy a sz. különféle korbeli és értékű fgr. forrásművekből vegyesen idéz, a szakember könnyen kijavítja, de a fgr. nyelvtudományban járatlan indogermanistat esetleg tévedésbe ejthetik. Sajtóhiba is fordul elő szép számmal: 34: jaká- o: jaka-, 32: f. jdsene o : jasene- v. jasen, 62 : lappmarké o : lappmarki, 112: vagyon o : vagyok stb. Ami mármost J. munkájának eredményeit illeti, a szerző az iráni hatással kapcsolatban annyi fgr. hangtörténeti és etymologiai kérdést tárgyal vagy érint, annyi más kérdésre is kitér (a régi litván és germán jövevényszavak vokalizmusa, a scytha-alán probléma stb.), hogy e rövid ismertetés keretében nem gondolhatok arra, hogy JAOOBSOHN megállapításait vagy feltevéseit rendszeresen ismertessem. Csupán az első és a második részből ragadok ki egy-egy kérdést, amelyek még előreláthatólag sok vitára fognak alkalmat adni mind a fgr., mind az iráni hangtörténet kutatóinak. A finn kala, maksa, ale- co md. kai, makso, al- oo lp. guölle, mttökse, vuölle stb. esetében WIKLUND UL. 136 szerint a fgr. alapnyelvi hang *o volt, míg ellenben SETALA SUS. Aik. XIV*, 26 szerint (elfogadja SETÁLÁ nézetét újabban WIKLUND is, IF. XXXVIII, 83) a-féle hang. Hogy tl-hangból kell kiindulnunk, azt SETALA szerint az olyan iráni jövevényszavak is bizonyítják, mint f. sata, md. sado, lp. cuötte, amelyek szintén az a co a <x> uö (uo) sorba tartoznak, pedig az átvett iráni szó tőhangzója kétségkívül a volt: av. sata-, szkr. gata-. Ezzel szemben J. elfogadja az iránista ANDREAS feltevését, hogy^az idg. nasalis sonansot az Avestában u képviseli (tehát sutom -= *kmtóm, nem pedig a szokásos olvasás szerint: satdm), tehát nem esett össze, úgy mint az indben, az idg. a, e, o magánhangzó-triászszal. Sőt tovább megy; felteszi, hogy egy még régibb periódusban a nas. sonans képviselője o volt, amely attól az o-tól, amelybe szerinte az idg. a, e, o teljes magánhangzók összeestek, egy árnyalattal különbözött, tehát *sotom -= *"kmtóm. Természetesen fgr. alapalakul sem *mta-t tesz fel, hanem *soto-t, a tőszótag magánhangzóját illetőleg WIKLUND régibb nézetét fogadván el. Hogy az ANDREABBARTHOLOMAE-féle vitában kinek van igaza, hogy a sutom vagy a satdm olvasás-e a valószínűbb, azt nincs módomban megítélni. Ugy látom azonban, hogy JACOBSOHN okfejtésében bizonyos körforgás észlelhető, mert míg egyfelől a fgr. *soto alakot elsősorban az iráni *sutom (ill. *sotom) alapján teszi fel, másfelől ANDREAS olvasásának helyességét éppen a fgr. *<?oío-féle szavak o-vokalizmusával támogatja.