Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - R. Nagy László: Adalékok török tulajdonneveinkhez 124

ADALÉKOK TÖRÖK TULAJDONNEVEINKHEZ 127 Kököttai (kök-\-at-\-tai), KATANOV i. m. 51. Ugyancsak HOUTSMA érdekesen hozza kapcsolatba az összetett állatneveket a toteraizmussal: «Da viele dieser Namen eigentlich nach dem Totem des Stammes gegebenen sind, so würde der Doppelname davon herrühren, dass man bisweilen sowohl nach dem Totem des Stammes, dem der Vater, als nach demjenigen, dem die Mutter angehörte, benannt wurde» (i. ni. 33—34). Az Ugudey személynevet szintén ilyen totemisztikus összetételként tárgyalhatjuk, bár a tai, tai 'csikó' szerfölött gyakori szemólynévi használata azt az ötletet is keltheti, hogy a tai szimbolikus jellegű. Az összetétel első része ügü, vö. sor ugu 'der Uhu', szag. kojb. bar. krm. csag. ügü 'die Eule, der Uhu', kún ugu [o:ügü] 'bubo, noctua'. A második rész: -dey = tai, tai, tői, mint említettem, személy né vi összetételekben igen gyakran használt szó, úgyanynyira, hogy a kirgizben még a magánhangzóilleszkedés törvénye is érvényesül benne. HOUTSMA jegyzéke szerint önállóan is szerepel személynévként, i. m. 28: <^lL> Taj 'zweijáhriges Füllen eines Pferdes'; összetételekben: Kongurtaj, Hulagu fia, HAMMER, G. d. Ilch.; kirg. Sarmantai Pr. III. 10^; kirg. Pöpö'götöi Pr. III. 89 (68); Kutuwdei palóc fejedelem az orosz évkönyvekben szerepel. Az Ugudey = Ügü-}-tai személynevet valószínűleg azonosíthatjuk Dzsingisz khán egyik fiának nevével, kit a különféle nyugati írók hol Ogotai, hol Ogdai, hol pedig Ügatai alakban írnak>-, A keleti források közül ABULGHAzmál (Segre-i türki, ed. Kazán, 1825) :^IJSJI, RASíDEDDiNnél pedig (R.-QUATREMERE, Hist. des Mongols de la Perse, Paris, 1836 I. 54) ^CTjl. II. A török személynévadásban nagy szerepet játszanak az égre és az égi tüneményekre, meteorológiai jelenségekre vonatkozó szavak. (HOUTSMA : Himmelserscheinungen.) Különösen az eget kifejező szók személynévi használata igen gyakori, ami bizonyára összefügg a sámánizmus vallási képzeteivel. (VÁMBÉRY, A töröktatár nép primitív kultúrájában az égi testek. Ért. a ny.- és széptud, köréből VII. 9. sz.) ZOLOTNICKIJ szerint «a sámánizmus követői az eget tartják a legfőbb lénynek, melyre a többi alárendelt szellem következik*. Az ég ugyanitt (VÁMBÉRYnál) fölsorolt nevei mindegyikének (kök, tengri, meng) személynévi használata talán • éppen ezen primitív vallási képzetekkel függ össze.