Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - R. Nagy László: Adalékok török tulajdonneveinkhez 124

R. NAGY LÁSZLÓ l ADALÉKOK TÖRÖK TULAJDONNEVEINKHEZ 125 szerepelni, pl. Andreas filius Chakan 1323, Layos filii Baltha stb. A XIV. század végén s a XV. század elején gyakoriak az efféle kifej'ezések: Thoma dicto Kaytor 1428, Jacobum dictum Tho-man 1419 stb. Mint véglegesen kifej'lődött családneveket csak a XV—XVI. század fordulójától kezdve látjuk e neveket, pl. ... Johanne Ayaz, Petro Jangortha, . . . Stephano Beivider Cumanis ... in Thurgonpeterzallasa . . . 1521, GYÁRFÁS, A jászkúnok története III. 754, Demetrio Barag 1521 uo. I. A totemizmus szempontjából annyira fontos ragadozómadárnevekkel nem találkozunk a már több idegen műveltségi hatásnak kitett kunoknál. Az állatneveknek személynévül való használatánál valószínűleg már elmosódni kezdettek a totemhez kötött képzetek, s talán csak hagyományos szokásból, esetleg szimbolikus jelleggel adták ezeket a neveket az újszülötteknek. Az is lehetséges azonban, hogy mint az elmosódó totemisztikus névadás utolsó példáit tekinthetjük a következő személyneveket, ezek közül különösen az elsőt. Illan. A kígyó minden primitív népnél különösen kegyelt állat.1

) Hátsó-India némely törzsénél ma is a törzsfőnök alteregójaként szerepel, tőle származik a királyi család. A totemizmus primitív vallási képzetei igen könnyen magukkal hozhatják személy névi szereplését. Hogy török neve {Jylan *- Oyálán) már a kunok megtelepedése előtt előfordul nálunk mint személynév, még pedig a nagy hangváltozást tekintve valószínűleg a bolgártörök rétegből, azt már GOMBOCZ ZOLTÁN kimutatta (Tör. Szn. 19). Előfordul azonban ez a kún személynevek között is: Illan, Jardar, Michi, Chibuk et Ona Dominorum de Cumanis . . . 1266 GYÁRFÁS i. m. II. 418, FEJÉR IV. 3, 342. Köznévi megfelelője e személynévnek az oszm. kaz. jylan (úM*>) | tar. csag. ílan (ó^W) | kún ilan (Cod. Cum. 168) 'kígyó'. A szibériai török népeknél való használatát KATANOV igazolja: alt. Tamir-Tarák-Jylan-Pi Tas-Nyárfa-Kígyó-Hős' (Alfavitnyj ukazatelj II. 7). Vö. még kirg. Dzylan Baba RADLOFF, Proben d. Volksliteratur d. nördl. Türk-J)

ACHELIS, Die Religionen der Naturvölker, Leipzig, 1909. RÓHEIM, A kazár nagyfejedelem és a turulmonda, Ethnographia XXVIII. 95.