Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - R. Nagy László: Adalékok török tulajdonneveinkhez 124

Adalékok török tulajdonneveinkhez. Török tulajdonneveink szakszerű kutatása a Magyar Nyelv lapjain indult meg. A MELICH JÁNOS (MNyv. III. 167) által kifejtett módszeres elvek (1. a személynévi használatnak a törökségből való kimutatása; 2. ugyanazon korból hasonló jelentésű magyar személynév keresése) alapján G-OMBOCZ ZOLTÁN (3. lélektani szempontból analóg török személynevek figyelembevétele) rakott szélesebb alapokat a további munka számára, Árpádkori török személyneveink c. értekezésében. (MNyv. X. és különnyomatként, 1915.) Az ő rendszere szerint csoportosított, főleg kún eredetű tulajdonnevek között itt leginkább személynevekkel foglalkozom s a földrajzi neveket és családneveket is azért ölelem föl, mert személynévi eredetük bizonyos, vagy valószínű. Vegyük pl. figyelembe a Tiván (GOMBOCZ, Tör. Szn. 10), Kolbaz (uo. 28) vagy a Kiiten, Kayan stb. (R. NAGY: Török eredetű magyar tulajdonnevek, KCsA. I. 237—239) személyneveket, amelyeknek mindegyike több-kevesebb földrajzi elnevezésben is fennmaradt. Különösen a kánsági descensus- és határrésznevek azok, amelyek mindig személynévi eredetet sejtetnek. Hogy sok esetben a mai török hangzású családnevek egyike másika is személynévi eredetű, arra vonatkozólag szolgáljon bizonyságul pl. a Kangur, Tornán. Dormán stb. családnév (1. alább). Okleveleink kún nevei igen szépen visszatükröztetik a keresztény névadás fokozatos előtérbe nyomulását s a családnevek kialakulásának egyes korszakait. Körülbelül a XIII. század végéig, a XIV. század elejéig ilyen nevek fordulnak elő: Alpar, Byter, Beler, Chybuk, Dormmi stb. teljesen önállóan egy-egy személy jelölésére, éppen úgy mint a törökség többi részében. A XIV. században a kereszténység elterjedésével a régi török nevek mellett a fiak neveiként keresztény nevek is kezdenek