Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Németh Gyula: A régi magyar írás eredete 21

A RÉGI MAGYAR ÍRÁS EREDETE. 37 &z ő elméletének megfelelőleg — semmi más, mint a görög 0 önkényes megfelezése.) Ezzel szemben a MARSIGLI-emlék — bizonyos alább tárgyalandó eltérésekkel — a glagolita o-ra utal, csupán azzal a külömbséggel, hogy a két befelé hajló vég kissé rövidebb: £). Világosan a glagolita o-ra utal a KÁJONI o-ja, (1. SEBESTYÉN MRHE. 129. 1.), melynek felső része pontosan egyezik a glagolita o felső részével, alsó része pedig egy nagy pontban végződik. A glagolita o-t látjuk a MARSIGLI-emlékben különösen a 679. oldal o betűiben. De nem minden esetben egész világosan. A MARSIGLI-emlékben ugyanis a két befelé hajló vég legtöbbször megtörik, vagy alul, vagy felül, vagy pedig mindkét helyen. Szintén meg van törve az o két vége SzAMosKÖZYnél. A Rudimenta o-ja: 3 és 3' a

csíkszentmiklósi feliraté (talán):, Q. Ezekből következteti ki SEBESTYÉN az ő fenti ^ alakját, melyről azt mondja, hogy semmi más, mint a görög 0 megfelezése, de hogy hasonló ne legyen az ) n jegyhez, a magyar a betű két végét megkülömböztető vonalkákkal látta el (MRHE. 158. 1.). A konstantinápolyi és az enlakai feliraton azonban nem törik meg az o szára: Q; ebből az következik, hogy — ha a glag. o > magy. o történeti kapcsolattól eltekintünk — két feltevés lehetséges. Vagy SEBESTYÉNnek van bizonyos mértékig igaza, •és akkor a megtört végű betűk az eredetiek (az \) alak ebben az esetben is a SEBESTYÉN találmánya), vagy nincs igaza és akkor a meg nem tőrt végű alakok állanak közelebb az eredetihez. Módszertelen dolog volna olyanforma fejtegetésekbe bocsátkozni, hogy pl. íme ez meg ez az alak az eredeti s a többiek ennek ilyen meg ilyen szabályos fejlődései. Ezt csak abban az esetben lehetne tenni, ha valamilyen biztos kritériumunk volna a fejlődés irányának megállapítására. Ilyen azonban nincs. Egy bizonyos feltett fejlődésnek az ellentéte éppúgy elképzelhető. Csak a történeti kapcsolat segíthet ki bennünket. A mi SEBESTYÉN történeti feltevését illeti, hogy t. i. a magyar o a görög betű önkényes megfelezéséből és megkülömböztető vonalkákkal való ellátásából keletkezett, ez nem tudományos feltevés. Olyan sikamlós területen, mint a régi magyar írás eredete, az «önkényes változtatásnak* módszertani elvül való korlátlan elfogadása elfogadhatatlan kombinácziókra vezet.