Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Kisebb közlemények - Bekk Ödön: Cseremisz szófejtések 338

:350 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. . tétellel van dolgunk, azt már SETALÁ is gondolta; elemeit fgr. alapon akarta kifejteni: az első rész (öl§m) szerinte a cser. omo 'álom1

szóval azonos (kérdőjellel, Stufenw. 114), a másodikkal (-bal) pedig a votj. (MŰNK.) pul 'deszka, tábla', zürj. °pöl KP. (GEN.) \pyl 'brett', vog. (MŰNK.) É. pal, T. pal 'szobarekesz, ágy' (É); 'pad5

(T.), f.

pöyta 'asztal' szókat egyezteti (uo. 40). A szó megfejtése mármost a következő: A kozmodemjanszki nyelvjárásban a szó így hangzik: olma'yga. Ennek második része njdlván a K. a'yga, JO. a'ya, JT. o'ya, C. Cs. U. M. B. P. oya' 'deszka' szó (< csuv. PAAS. y§ma. Szp. \yoma 'deszka, polez'). A V. és JO.-ban: Ölfiol. Ez megint összevont alak. Az -első rész a JO.-ban önállóan is használatos: • Őlmg, mely kétségkívül azonos az bUmbal első tagjával. A finl elem könnyen megmagyarázható ; nem más, mint a névutói alapul használatos V. J. fóti; K. ftdl 'fölső rész, vminek a fölseje'. Ez meg viszont azt mutatja, hogy az ö'lSmbal utótagja a szintén névutói alapszó: fial, mely vele nemcsak jelentésben, hanem alakban is egyezik (erről majd máskor részletesebben), s azonos a következő fgr. szókkal: votj. (WICHM.) G. U. vtt, M. J. vil, J. MU. viui 'ober;fláche''; zürj. I. v% (< *vil) id., md. vel'ks 'das oben gelegene, • oberes, deckel'; f. yli 'fölső'. A mint a JO.-ban van az Őlfal mellett Őlmg alak, úgy a P. B. M.-ben is van ölmo', ez pedig •nem lehet más, mint az blmo' 'hely' szó, mely a fentebbi adatokban szűkebb jelentést vett föl: 'fekvő v. ülő hely/ 31. P. B. ÜP. ö'nSs, JO. a'ÚSs. K. a'nes 'odább': ÜJ. möyges-öjSs, M. CK. Cs. m.-one's, JO. mü'yges-a'ntís, K. nid'y•ges-a'nes 'előre-hátra'. A d'nSs szót NyK. XLII. 227. alatt a magyar az névmással és fgr. megfelelőivel egyeztetem. Most a ••CÜ. nyelvjárásban ezt a változatot találtam: möyges-ond'ée'é 'előre-hátra'. Ez az adat arra vall, hogy itt az P. B. M. U. C. Cs. o'úd'zSl,, JT. d'riDz§l, V. a'riDZdl, JO. K. a'ndzöl .'elő, eleje vminek' alapszava lativusi alakjával van dolgunk, a minek a jelentés sem mond ellent. 32. K. párdá'les, V. peröá'les, JO. pörőá'les, JT. pörda'les, •Cs. pördale-s, C. U. pördale's, M. B. P. pördale's 'hentereg, hánykolódik, fetreng' | m. fetreng, fötröng, fé'rténg, förtöng, förtög, refteng (a v talán a vergődik ige hatása alatt) 'sich im morast, dm kot wálzeri' ; fertő, förtö, ferté 'see, pfütze, lache; mist, morast' NySz. — A magyar szót BUDENZ MÜSz. 533. a forog és fürge szóval egy tőből származtatja (vö. erre nézve BEKÉ: .Nyr. XL. 294), a cser. szót WICHM. ÉÜP. XI. 219. a m. peregjél s más fgr. igékkel egyezteti, de alakra és jelentésre mind távolabb állnak, mint a fetreng.