Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Kisebb közlemények - Bekk Ödön: Cseremisz szófejtések 338

346 KISEBB KÖZLEMÉNYEK. fichten-, tannenzweige'; zürj. I. (WICHM.) lis, lis-va; KP. (GEN.) fios 'reisholz von nadelbáumen'. 21. P. B. mari'i, M. UJ. C. Cs. mari-, UP. maré', J. Vv ma're, K. ma'rS férfi, férj; cseremisz'; JT. mare'lan ga'jd; B. M. U. C. marla'n gaja' 'férjhez megy'; U. mar la' kútra', C, Cs. mar la' oilá', K. ma'rla po'pd 'cseremiszül beszól' | md. (PAAS.) E. rhifd'e, M. rhird'é, m§rd'é 'mann, gatte'; mird'ene maksoms verheiraten (ein mádchen)' — A cser. foghangnak folyékony hang után való elveszésére nézve vö. B. P. M. Sülő', U. P. ftu'V§r ü. J. C. (fflö% Cs. pntö>, JT. fiylö, JO. V. /J»'Z», K. foh 'kaneza5; md. (PAAS.) E. Me, iUl, M. jel'd'é, el'd'é id.; IpN. °alddo, L. (WIKL.) °alltu 'rennkuh, die für gewöhnlich jedes jahr kalbt', K. (GEN.) alta 'alté renntierkub/; votj. (WICHM.) G. M. J. U. val, MU. J. vau, zürj. I. ve (< *cel), KP. (GEN.) ]völ 'pferd'; osztj. (KABJ. OL. 192) ED. mm, Trj. uuáAÍ,

V. Vj, WZi\ Ni. uip, Kaz. mU*, AD. uá,D3, Kond. uáté 'renntier' (SET. SÜS. Aik. XVIL. 13. PAAS. Beik." 137, S-laute 135) | M. fiuSö, UP. $ffi UJ. CÜ. /»•, CK. Cs. /fcflr, JT. fiS'le, JO. $?% V. #»•&, BJ. P. /3«Z'e#,

(GEN.) /9«SO, K. /S&*&, BJp. /92Z'a* 'a fa háncsa alatt levő nyálkás réteg, a miből az évgyűrűk lesznek (cok)'; f. jálsi (jalte-) 'fa-nedv'; votj. (MŰNK.) S. \jel, K. \dul, (WICHM.) G. jel, MU. d'fiw 'tej': zürj. I. je (< ¥jel),

KP. (GEN.) \jol id.: osztj. (KABJ. ÖL~ 188) AD. ql3, ED. zlj, Trj. V. Vj. oV, Ni.' $3, Kaz. áV 'baumsplint'; vog. (AHLQ.) °il id. (PAAS. Beitr. 91, WICHM. Chrest.). — MŰNK. ÁKE. 456, SET. Verw. 103. árja eredetet vesznek föl, s a szanszkrit máryas 'junger mann, hengst', maryakás 'mánnchen szóval egyeztetik. 22. M. mm-, müj-: muinö 'a földön, a padlón, lent'; muiyö 'a földre, a padlóra, le'; miijá'n id.; müjütsün a földről, a padlóról'. Más nyelvjárásban nem fordul elő ez a becses szó, melynek eredeti jelentése bizonyára 'föld' volt (vö. votj. MŰNK. muz 'házföld, házpalló, padozat, szobapalló: muzá 'le a földre'; S. ]muziú, K. ~\muzié 'a földről fel'; S. ^muzin, K. fmuzéii 'a földön, lent'; muzem 'föld, vidék, táj, tartomány'; WICHM. G. muz, MU. mmz 'boden, erde5

; G. MU.

muzjem, J. muzjem, MU. muzéem 'erde, boden'), s azonos a következőfgr. szókkal: f. maa 'föld' | votj.-zürj. mu id. | vog. (MŰNK.) É. ma, KL. AL. K. P. \me, T. ma id. | osztj.' (KABJ. OL. 185)' FD. Trj. V. Vj. md/, Ni. mi1/,

Kaz. 0. möu' land, erde' (MŰNK. ÁKE. 469). — Bizonyára ez a szó rejlik" a következő elhomályosult cseremisz összetételben is: K. müldndd, Cs. müHánde, CK. mülande, CÜ. mlantle', UJ. mHande', UP. mHa'ndS M. mitanűe', B. mdlande', V. mdla'nDd, JO. mdla'wh, JT. fínla'nDe 'föld'..