Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Kisebb közlemények - Bekk Ödön: Cseremisz szófejtések 338

Kisebb közlemények. Cseremisz szófejtések. 1. U. CÜ. JT. fiáié 'fekvőhelyül szolgáló, leterített hely; az a ruhadarab, a mibe a csecsemőt csavarják; alom az istállóban a barom alatt'; M. fiaksa'm, B. P. U. CÜ. fiaksa-m, GEN. fiayjam is, JT. fia'ksam (ritka), JO. V. K. fiá'ksám 'kiterít, leterít5 ; UP.

fiá'ksSm fiakse's küfia'r fiá'k§ c

ágyat vet a padlóra'; poitrá'hm fi. omha'kd 'nemeztakarót terít a lóczára'; M. d'lSmSm fi. fiit'sas 'almot (tkp. szalmát) terít az istállóban [a lovak alá]'; K. kdfte'rdm 8. 'padlóz'; M. fia'ksSs, B. P. fiá'ki§s, JO. V. fia 'khs, CK Cs. fia'stSi = fiáks \ votj. (MŰNK.) S. válás (iness. ~\valásk-in, •\valas-ln), (WICHM.) G. M. uales 'ágy, derékalj, matrácz'; (MŰNK.) S. val-, G. \wal- 'terít, fölterít, kiterít, szétterjeszt (pl. lepedőt)', ~\tisák v. válás valini ágyazni, ágyat vetni, kiteríteni a derékaljat [ zürj. (WIED.) °vol 'ausgebreitetes, pelzdecke, renntierhaut zum schlafen'; °vol-pas 'bett, láger, streu' {°pas 'pelz'); °voles 'verkleidung, belegung, ausfütterung, überzug, bekleidung'; poré-v. 'schweinekofen, schweinelager'; (WICHM.) I. volés 'unterlage, streu'; P. (WIED.) col,

'streu'; °ol-paé 'bett, láger'; KP. (GEN.) ul-pas id. | vog. (MŰNK.) T. ]qlq,t 'ágy' | m. ágy 'lectus, stratum; area, pulvinus; bett; beet' NySz.; ágy 'ágyásol, gabonakévéket cséplés v. nyomtatás alá a szérűre tereget' (Háromszék m.) MTsz. | f. vuode (gen. vuoteen). [Vö. BUD. MUSz. 719 (m. f. zürj. votj.); SET. NyK. XXVI. 399 (f. zürj. votj. vog.); MŰNK. ÁKE. 123 (m. zürj. votj. vog. f.)]. —• A cser. fiáks-h&n e szerint a -ks kicsinyítő képző, mint a zürj. votj. és vog. szóban, ezeknek tehát pontos megfelelője. Hogy eddig nem merték velük egyeztetni, annak nyilván a vele alakilag teljesen egyező ige az oka. Ennek magyarázatára föl kell tennünk, hogy eredetileg volt egy *fiao-. *fial- névszó és ige (vö. a permi adatokat), melyből nagyon régen alakult egy *fiad'-ks, *fial-ks névszó; később elhomályosult benne a képző, s ez az alak is az igei alkalmazásba került. Minthogy azután az alakpárok közt jelentéskülönbség nem volt, az eredeti, képzőtlen alakok kivesztek.