Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Ismertetések és bírálatok - Trócsányi Zoltán: Emlék. Szily Kálmánnak, a M. Nyelvtudományi Társaság elnökének nyolczvanadik születésnapja alkalmából írták a Magyar Nyelv dolgozótársai. 333

:334 ISMEETETÉSEK ÉS BÍEÁLATOK. elképzeltetés a czélja s vannak olyanok, a melyek bizonyos hangulatot akarnak bennünk kelteni. A metaphora költői hatása abban áll, hogy a fogalmat váratlanul; meglepetésszerűen oly viszonyok közé hozzuk, a milyenek közé addig nem tartozott. Lelkünkre két fogalomékor hat egyidejűleg: a hasonlított és a hasonló (Sachgegenstand, Bildgegenstand). A metaphora az értelmi és érzelmi arnyalatok tekintetében igen kifejezővé teszi a nyelvet. Ebben rejlik jelentősége. A metaphorikus értés lelkiállapota a tárgy és kép kettős jelentésének tudatossága (Bewusstseinslage der doppelten Bedeutung). — SZINNYEI JÓZSEF a -tat-, -tet és a -gat,-get képzőről értekezik. Czáfolja SziLASit, a ki szerint a -tat, -tet a nyelvérzók megtévedésének eredménye: gyújt + at> gyújtat s azt a nyelvérzék így elemezte : gyúj + tat. SZINNYEI szerint, minthogy megvan a gyújt alapszó, a gyújtat stb. alakokat a nyelvérzék nem gyúj + íaí-nak, hanem gyújt -f at-nak elemzi s a -tat, -tet képzőben, a mint már SIMONYI is rámutatott, inkább olyan elemismétlődéssel van dolgunk, mint az ötét, áztat, jobbabb, szebbebb alakokban. A -gat, -get alkotó elemei SZILASI szerint a gyakorító -g és a műveltető -at, -et képző, az utóbbi mint az áthatóság jelölője. A két elem összeforradásának alapjai szerinte az ilyen sorok voltak : zörög: zörget; zörren : zörrent; zördül: zördit. íEzekből az alakokból kiválik a *zör- alapszó mint az egész sorozatnak a középpontja és különválnak a -g, -n, -dűl ós a velük ellentétes átható -get, -nt, -dít képzők. SZINNYEI a 1. lóg: lógat, inog: ingat stb., 2. csikorog: csikorgat stb., 3. háborog: háborgat, vicsorog: vicsorgat stb., 4. pattog: pattogat stb., 5. forog: forgat, mozog : mozgat stb. csoportok tüzetes megvizsgálása alapján arra az eredményre jut, hogy a -gat, -get képzőnek mint gyakorító képzőnek leválása és általános elterjedése nem a -(/-képzős átnemhatók és -at, -et-képzős műveltető (eszközlő) származékaik, hanem a mozzanatosak és a gyakoritok ellentétéből indult, ki. Ha nincsen mozzanatos ellentéte a -gat, -get végzetű igének, akkor a nyelvérzék ezt a végzetet nem érzi egységes képzőnek. — MELICH JÁNOS a vegyeshangú szavakra vonatkozó nagyarányú vizsgálatainak eredményeit összefoglaló értekezésében jövevényszavaink és finnugor eredetű szavaink megfigyelése alapján arra az eredményre jut, hogy a magyar nyelvnek külön élete legelején csak «csupa mély hangból vagy csupa magashangból álló» szavai voltak. Ez a magyar nyelvben fgr. örökség. A magyar nyelv történetében fejlődött az egyhangú szavakban, valamint a kéttaguak első szótagjában a fgr. és török acoo^jU-ból e'ozécoicoí (fi, fiúo^i. poika; íncoí. suoni; bolg.tör. *őapay > m. csipa, bolg.-tör. *$artay m. gyertya. S hogy ez az újabb fejlődéstí vegyeshangúság már 1000 körül megvolt a m. nyelvben, azt — MELICH szerint — a m. zsír < szl. zirii, a m. czél < ném. Ziel, sőt hogy még korábban is, azt m. híd, héd, *hé'd < digori oszét %ed, tagauri oszét %id 'brücke' stb. szavak igazolják: ezek az eredetileg magashangú szavak ugyanis csak azért váltak és válhattak mélyhangúvá, mert már akkor a magyarban voltak ilyen vegyeshangú eredeti szavak, a melyeknek csoportjába az új jövevényszó beleilleszkedhetett. A vegyeshangúvá válás pedig eredeti szókészletünkben csak akkor indulhatott meg, a mikor még a tővégi magánhangzók megvoltak. «Máskép — mondja M. —