Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Barta Borbála M. Eszter: A Müncheni-kódex e és e jelölései 303

:332 BARTA BORBÁLA M. ESZTER. Az itt felsorolt adatokban a fenti következtetés szerint tehát a XV. században e hang volt. Úgyszintén ezzel az é-vel ejthették e szerint a II. alatt összeállított adatoknak mai hosszú ."'-t érő e hangjait is. h) Mai nyilt e hang va n az egykori e helyén: .4iv-ben: kédeg 6 ~ kedeg 20 ]| kedeg 1050 „ „ 6 : 20 : 1050 mért 3 ~ mert 7 || mert 1000 _ .... „ 3 : 7 : 1000 Z?v-ben: . réitec 1 ~ 0 |l reit 25 _J L. . [1. „.. 1:0: 25 C v-ben: 0 - ime 2 || ime 100 r

„„

^ „ „„ .,„„„. 2 : 100 Ide számítva még a legottan szót is, mely kb. 80-szor van meg a kódexben s csakis jelöletlenül azaz rövid zárt e hanggal. ' !

'

,u

IV. Azt az egynehány számot nem tevő <?-betüs alakot, mely a «mai e helyén» jelzésű csoportokban (AIY BY) mutatkozik, és a feljebb é'-s alaknak bizonyult adatokat kivéve, az e mindig nyíltságot jelöl, mégpedig tekintet nélkül az időmértékre. Hogy azonban az író az é hangot jelölte elsősorban is az e betűvel, az látható a mai e-hangváltoztató szavak és alakok csoportjában (Av, Cvi). Ezeket a legfeltűnőbb következetességgel ^•vel írta. A mai rövid nyilt e hangnak ezek szerint nem volt külön betűje sem a Bécsi, sem pedig a Müncheni-kódexben. Hogy mórt nem jelölték az írók ezt is, ha már az e-t külön ^feltüntették, az elegendő bizonyíték híján nyilt kérdésnek marad. BARTA BORBÁLA M. ESZTER.