Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Barta Borbála M. Eszter: A Müncheni-kódex e és e jelölései 303

A müncheni kódex é és é jelölései. Ismeretes dolog, hogy a puszta e betűvel való írásmód mellett már egyes kódexeink is pontosabban jelölik az e-íéle hangokat, de sokkal nagyobb számban teszik ezt a könyvnyomtatás XVI. századi termékei. MELIOH *) említi, hogy már XI., XII. századi okleveleinkben sűrűn fordul elő egy p betű a latin ae helyén, pl: hungarie, Vngarif stb. XV. sz. bibliafordításunk tudvalevőleg már háromféle e betűt ír. A puszta e betűn kívül ugyanis- még egy ponttal ellátottat és egy olyant is találunk, melynek második vonását, vagyis az e betű szemét alkotót az író valamivel a betű fölött kezdte. (Ezt itt a szokásos e betűvel helyettesítjük.) Hogy a Bécsi- és a Müncheni-kódex írói az e, é, e betűkkel az <?-féle hangok változatait akarták-e külön-külön föltüntetni, avagy csak a különös jelölésüeknek van-e valami helyesírási értékük, az még ma sincs kellőleg tisztázva. Az Ersekujvári-kódex is ismeri legrégibb bibliánk é betűjét, a melynek ZOLNAI2

)

szerint nyilván é vagy e lehet a hangértéke. A Peer- ós a Sándor-kódex, de nagyobb következetességgel az Erdy- és a Jordánszky-kódex egyszerűbb írásmódot használ. E kódexek u. i. a puszta e betűn kívül még kettős ee-t is írnak. SUHAJDA 3

) megállapítása szerint a két utóbbi kódex helyesírásában ez ee betű a hangzó zártságát jelöli, tekintet nélkül annak hosszú vagy rövid voltára. *) Az «Orthographia Vngarica* és a magyar helyesírás. (M. Könyvszemle XVI. 123.) a) Nyelvemlékeink 267. 3) NyK. XXXI. 222.'