Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás eredetéről 292

298 '. SEBESTYÉN .GYULA. előtti és utáni korban is. Egyáltalán nem lehetetlen tehát az, hogy a nyugati törökség görög eredetű rovásírásában ezt az írásjegyet az évszázados állandó török-görög érintkezés és az idegen eredetű kölcsönszavak még akkor is forgalomban tartották, midőn vele az / hangot állandóan használó magyarság a székelyek útján megismerkedett. Minderre csak azért utalok, mert nagy könnyelműség volna hinni, hogy ez az egy betű az említett fogyatékos írástörténeti beállítással a magyar betűsor görög elemeinek ügyét a kutatás újabb medrébe terelte! Azt, hogy végérvényes eredmények birtokában volnánk, a magyar epigraphia megalapíttatása pillanataiban nem szabad állítani. Különösen a honfoglalás utáni századokra vonatkozólag nem. De komoly kutatónak e századok népei közé addig elkalandozni nem szabad, míg a honfoglalás előtti századok byzánczi görög érmeivel s déloroszországi görög epigraphiai emlékeivel tisztába nem jövünk. Sőt ekként fölfegyverkezve vannak még teendőink ezeken túl is abban az irányban, mely bennünket az ó-török rovásírás görög elemeinek nyugoti forrásához elvezet. Ezt megelőzőleg azonban az egyetemes írástörténetben & a mi rovásírásunk hazai történetében minden kutatónak el kell igazodni. Külömben megismétlődhetik az a sok bukdácsolás, a melynek most NÉMETH czikkében és kritikáiban annyiszor tanúi vagyunk. Akkor majd nem írják le NÉMETH után mások is vakon r «Gömbölyű rovásfákról sehol sincs szó, csak Sebestyén elméletében.)) Mert van bizony szó TELEGDinél, BARANYAI DECSI JÁNOS előszavában, sőt még ennél beszédesebb adalékok is hemzsegnek a múzeumok rovás-gyűjteményeiben. Nem lehet néhány görbevonalú jegy miatt a magyar rovásírásról «csak bizonyos fenntartással beszólni», mikor a XV. század krónikásai s a XVI. század elsőhárom negyedének emlékírói mind fára rovott székely írásról beszélnek. Nem lehet a magyar rovásírás bettisorában, a hol félreismerhetlen görög jegyek szerepelnek, egy elavult régi értekezés nyomán két olyan glagol eredetű (e, o) jegyet felfedezni, a mely jegyekről ma már tudjuk, hogy a glagol bettisorban is görög eredetűek. Nem lehet velem mókázni azzal, hogy áz ó-görög o betűt a székely o jegyért én feleztetem meg. Hiszeti megfelezték azt már maguk a görögök, mikor belőle a félkörhöz.