Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Németh Gyula: A régi magyar írás eredete 21

A RÉGI MAGYAR ÍRÁS EREDETE. 25 Tiibás írástörténeti módszerrel készült. Megállapítja (ezt már THOMSEN mondotta), hogy a jegyek egy része az aramseus betűkkel mutat egyezéseket, s az egyes jegyek tárgyalásánál arzakida és szasszanida érmeken levő jegyeket hoz fel, a melyek szerinte a köktörök jegyek eredetét világosabbá teszik. DONNER ezeken az érmeken csakugyan talál hasonló jegyeket, csakhogy az a nagy hiba, a mely az egész dolgot már elvileg elfogadhatatlanná teszi, hogy hasonló jegyeinek kiválasztásában nem törődik azzal, hogy az a jegy Kr. e. 160-ból vagy Er. u. 600-ból való érmen fordul-e elő. Sőt hasonlítást tesz olyan esetben is, midőn az illető érmen levő jegy hangértékét nem ismeri. — Az aramseus hasonlóságokon kívül a köktörök írás eredetének kérdésében csak annyi bizonyos, hogy az ábécze alkotója rendkívüli önállósággal járt el. Kétségtelen, hogy egész sereg jegyet teljesen szabadon talált ki. Hogy ő az r, l, b, d, t, g stb. hangok számára mélyhangú szókban más jegyeket alkosson, mint magashangú szókban, erre neki semmiféle írásban mintaképe nem lehetett, erre a sémi írás csak kiindulópontot adhatott, a jegyeket neki magának kellett kieszelnie. Már THOMSEN (Inscr. de l'Orkhon, 51. 1.) rámutatott, hogy a f, |, f magánhangzójelek is kétségkívül az ábécze készítőjének tervszerű alkotásai. (THOMSEN könyvének illető fejezetében — Remarques sur l'origine de l'alphabet — minden megvan, a mi okosat ma a köktörök írás eredetéről el lehet mondani.) i Mielőtt a jegyeket vizsgálnánk, azt kérdezhetjük, a jegyek egyezésén kívül miféle sajátságait őrizte meg a magyar írás a köktörök írásnak. Megőrizte minden jellemző sajátságát, részint egészben, részint kétségtelen nyomokban. Megőrizte a jobbról balra haladó sorvezetést,1

) megőrizte a szókat elválasztó pontokat.2

) A köktörökben kettős pont választja el egymástól a szókat. Ennek a magyar emlékeken következő nyomait látjuk. *) Vö. SEBKSTYÉN, MRHE. 137. 1. 5) Vö.

NAGY GÉZA, Ethn. VI. 271. 1.