Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Németh Gyula: A régi magyar írás eredete 21

u NÉMETH GYULA. ezt a két szót az írással együtt vettük át attól a bizonyos török néptől.1

) V. A régi magyar írás, a mint fent mondottam, a köktörök ábéczéből származott. Sokkal szegényebb a köktörök ábéczénél ; körülbelül olyan viszonyban van vele, mint a régi, 24-betűs rúnaábécze az újabb, 16-betűs rúnaábéczével. Czélszerű lesz, mielőtt tovább mennénk, nem-turkologusok • számára a köktörök ábéczéről szólani néhány szót. A köktörök ábécze 38 jegyből áll, ebből 4 magánhangzójel, 34 mássalhangzójel. A mássalhangzójelek száma azért oly nagy, mert egy mássalhangzóra több jegy is van. A legtöbb mássalhangzó jelölésére legalább is két jegy van, az egyiket mólyhangú, a másikat magashangú szókban használják. A négy magánhangzójegy közül egy az a, á, egy az y, i, egy az o, u, egy az ö, ü jelölésére szolgál. Érdekes sajátsága a köktörök írásnak, hogy a magánhangzókat igen gyakran nem jelöli. Az írás régebbi, eredetibb formáit a jenisszeji ábécze őrizte meg (THOMSEN, Inscr. de l'Orkhon 53. 1.) Vö. fent III. pont. A köktörök írás eredetét pontosan nem ismerjük. DONNER írt erről a kérdésről egy terjedelmes értekezést, a Journal de la Soc. Finno-Ougr. 14. kötetében, ez az értekezés azonban *) NAGY GÉZA, Ethn. VI. 269—70. 1. Kitérésképpen legyen szabad ezen a helyen a törökségre vonatkozó írástörténeti adatokat egygyel szaporítanom. A Oodex Cumanicus 60r

lapján van egy találósmese; megfejtése (alá van írva) : «henna», a fogak és körmök színezésére használt festőanyag. Ennek első két sora így hangzik : biti- biti-. bitidim, . . bei agacga bitidim . . . Azt hiszem, hogy e két sor helyes fordítása (régebbi magyarázatokat 1. BANG, Sitzungsber. d. preuss. Akad. 1912, XXI. 336. !., NÉMETH, Zeitschr. d. Deutsehen Morgenl. Gresellsch. LXVII. 579—80) a következő: írtam, írtam, írtam — öt fára írtam . . -1 (= a kéz öt

ujján lévő körmöket színeztem). Ez a sor azt bizonyítja, hogy a kunoknál a XIII. század végén még ólt a rovásírás. Szintén nem gondolhatunk másra, mint a köktörök ábécze valamely utódjára. Vö. MUNKÁCSI, KSz XIV: 233—7.