Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Egy ismeretlen képző 1

EGY ISMERETLEN KEPZO. 17 A felsorolt adatok kétségtelenné teszik, hogy a magyarban — a régiségben és a nép nyelvében egyaránt — van -ly (-lya, -lye, -ály, -ély) denom. névszóképző, ill. képzőbokor, a mely vidékenként (pl. a Székelységben s Dunántúl) még a termékeny képzők közé tartozik. Eredetileg nyilván kicsinyítő képző volt, de már erejét vesztette, s az alapszó jelentését alig módosítja. Mivel a magyarban az -ly hang, úgy látszik, másodlagos palatalisatio eredménye (vö. pl. SUS. Tóim. XXX. 185), eredeti magyar alakja valószínűleg l volt. A mi képzőnk eredetét illeti, már BUDENZ említi Ugor Alaktanában a ritkább használatú diminutiv képzők között a fgr. -I- denom. névszóképzőt is, s különösen a finnből számos példáját idézi: vetela 'dünn, flüssig' < vési; eomparativusok -la dim. képzővel: parelampi 'etwas besser5 <

parempi, isolampi 'ein wenig grösser5

<

iso; ontelo 'cavus5

<

onsi, kápalö, kapáld <--> kápy 'pfote, tatze'; ripuli 'frustulum5

<

ripa ua.; vö. AHLQVIST, Sucmen kielen rakennus 11, 57, 70 is. BUDENZ fejtegetéseit a fentebb tárgyalt magyar adatokon kívül a legközelebbi rokon nyelvek (kül. a vog. és a permi nyelvek) adataival is kiegészíthetjük. A vogul -t, -l dem. képzőt már SZABÓ DEZSŐ is említi NyK. XXXIV. 453. Egészen világos esetek a következők: vogÉ. kátlá 'kezecske' < kát (vö. kátlá-páhm 'kezecském' VNépkGy. III. 151; kátlá-pálkdm uo. III. 155—6, 160, 169, 174; vog-Szoszva kátla uo. III. 191 ; kátlamdm 'kezecskémet5 uo. III. 141) vogKL. kátlá uo. III. 347 ; káűáydm 'kezecskéim5 uo. III. 305; vogP. káilpoal uo. III. 523; — vogÉ. . áplu 'apácskánk5 I. 68; aphm "apácskám' III. 59, 61, 62, 63 stb. (aphrn III. 59 nyilván csak sajtóhiba); aplikd 'apácska5 II. 426 < vog FL. apa, KL. öpá, T. ápá 'schwiegervater5 EtSz. I. 106; — vogSzoszva nUh 'asszonykák5 III. 402, 403 < ne; — vogÉ. tarvmfo 'istenke5 uo. II. 40^ < tárdm; — vojle-őnle 'nagyságos állatocska5 III. 133, 135, jtfk, 141 stb., III. 244—5 < voj [alakv.: vuj, uj] 'állat5, ön 'fölséges5

. Néhány esetben az alapszó a vogulból nem mutatható ki, s a szó képzett volta csak a rokon nyelvekkel való egybevetéséből derül ki: ^wwte? 'bieber5

~ magy.

hód ua.; *püyydl ebben: pünyláp gombos5

I osztj. poyySl, pcunk'§V

'knollen5

j zürj. bugil! 'buckel, kugel' ~ lp. bugge 'tuber, tumor5

| észt

puyg 'knolle, knospe5

| m.

bog 'knoten5

FUF. XI. 225, EtSz. L Nyelvtudományi Közlemények. XLV. 2