Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129

A MAGYAE ŐSHáZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY. 161 zadban Középázsia történetében nagy szerepet játszik egy nép, a melynek a neve sokkal inkább emlékeztet a krónikáinkban említett népnévre: a khitanókra. gondolok. A khitanok&t (ilyen néven emlegetik őket a kínai évkönyvek) általában véve a tungúz-íajú népek közé számítják.1

) Már a VIII. sz. elejéről való Kül-Tagin-emlék megemlíti őket kyt(a)i néven, mint a türköktől keletre lakó népet.2)

A XII. sz. elején kiszorulnak délmandzsúriai hazájukból s nyugat felé vándorolnak. 1141-ben Szamarkandtól északra megverik döntő ütközetben SAN^AE szeldzsuk szultánt s megalapítják a Kara-Kitai birodalmat, a mely Kína határától egészen a Dzsihun folyóig s az Arai tóig terjedt.3)

A hatalmas birodalmat 1218-ban a Chvarizm sahja, MUHAMMAD ellen vonuló DzsiNGiszkán tette tönkre. YULE, EICHTHOFEN, OPPEET ós ZAENCKE kutatásai kétségtelenné tették, hogy a khitanok vezérének, jELiu-TASEnak 1141. évi nagy győzelme a hatalmas szeldzsuk szultán felett - az első döntő vereség, a mely a mohamedán fegyvereket érte, — volt az a történeti esemény, a mely a középkor egyik legérdekesebb legendakörének, a JOHANNES rex et presbyter-legendának kiinduló pontul szolgált.4

)

S csakugyan alig négy esztendővel a szamárkandi csata után, 1145-ben megjelent az épen Viterbóban tartózkodó III. EUGENIÜS pápa előtt a szíriai Gabula (Dzsebal) püspöke azzal a nevezetes hírrel, hogy egy JOHANNES nevű király és főpap, keresztény, de nestoriánus uralkodó, megverte a módek és perzsák királyát, a SAMIAED (— SANÍJAE) testvérpárt s hatalmas sereggel siet a szorongatott Szentföld védelmére. FBEISIN-*) V. ö. DE GÜIGNES, Histoire généalogique des Huns I. 201; KLAPEOTH, Tableaux historiques de l'Asie 87—9, 159; OPPEET i. m. 121. '-) V. ö. THOMSEN, Inscriptions de l'Orkhon, SUS. Tóim. V. 27, 61; EADLOPP, Inschr. 428. :!)

V. ö. E. BEETSOHNEIDEE, Notices of the médiaival geography and history of Central and Western Asia. Drawn from chinese and mongol writings, and compared with observations of western authors in the middle ages. London, 1876, 22. 1.; TH. FISCHEE, i. m. 197, OPPEET, i. m. 161, 121. 4)

V. ö. PE. ZAENCKE, Der priester JOHANNES (Abhandlungen der phil.-hist. klasse der Sachsischen Akademie der Wissenschaften. VII. VIII.); TH. FISCHEE, i. m. 197. Nyelvtudományi Közlemények. XLV. 11