Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129

162 G0MB0CZ ZOLTÁN. GENI OTTÓ, a ki történetesen ugyanekkor szintén Viterbóban tartózkodott, magától a püspöktől hallotta a nevezetes újságot, a mely az egész nyugati kereszténységet izgalomba hozta, s nem is mulasztotta el krónikájában az 1145. év eseményei közé feljegyezni.1

) Ez nyugaton a

Johannes rex et'presbyter első említése. Említettem már, hogy a kínai évkönyvek ]Mtan-j&it a legrégibb török feliratok kytai néven említik. JELIU-TASE népének régi mongol neve viszont BRETSCHNEIDER szerint Kara-Kitat}) A mongolban az -n és -r végű tövek után a többes jele -í: nojan c

úr' ~ több.

nojat, morin ló5

~

mórit, nükiir ctárs

5

~

nüküt, üker 'ökör' <~ ükét stb., Kitat tehát a *Kitan szabályos mongol többesszáma. Megvan e népnév a mai török nyelvek egy részében s a mongolban is, csakhogy ma már ckínai', 'Kína' (főképen

c

Észak-Kína

5

) a jelentése: ujg. tob. kaz. 1) Egész terjedelmében ide iktatom

FREISINGENI OTTÓ szövegét, mert a Tarsia fejezetében is többször kell majd rá hivatkoznunk. OTTONIS FRISINGENSIS Chron. 1. VII. ad a. 1145 (MGH. SS. XX. 266): «Vidimus etiam ibi tunc prsetaxatum de Syria Gabulensem episcopum .. . Narrabat etiam, quod ante non multos annos Johannes quidam, qui ultra Persidem et Armeniam in extremo Oriente habitans rex et sacerdos cum gente sua Christianus est, sed Nestorianus, Persarum et Medorum reges fratres, Samiardos dictos, bello petierit, atque Ebactani . . . sédem regni eorum expugnaverit. Cui dum prsefati reges cum Persarum, Medorum, Assyriorum copiis occurrerent, triduo utrisque móri magis quam fugere volentibus, dimicatum est, presbyter Johannes — sic enim eum nominare solent — tandem versis in fugám Persis, cruentissima csede victor extitit. Post hanc victoriam dicebat preedictum Johannem ad auxilium Hierosolimitanse ecclesise procinctum movisse, sed dum ad Tygrim venisset, ibique nullo vehiculo traducere exercitum potuisset, ad' septentrionalem plagam, ubi eundem amnem hyemali glacie congelari didicerat, iter nexisse. Ibi dum per aliquot annos morakis gelu expectaret, sed minimé hoc impediente aeris temperie obtineret, multos ex insueto ccelo de exercitu amittens, ad propria redire compulsus est. Pertur enim iste de antiqua progenie illorum, quorum in euangelio mentio fit, esse magorum, eisdemque quibus et isti gentibus imperans, tanta glória et habundantia frui, ut non nisi sceptro smaragdino uti dicatur ...» 2) V. ö. BRETSCHNEIDEE, i. m. %%. >