Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129

160 GOMBOCZ ZOLTÁN. WissowA-féle Eealencyclopsedia Chorasmia czikkének szerzője szerint a tartomány neve «fránkisch seit HAYTON terra Corosminav.1

).' Az örmény királyi családból származott HAYTHONUS (HAYTHON, HÉTHOUN, AITHONUS stb.) történeti munkája: L'hystoire merueilleuse plaisante et recreatiue du grand empereur de Tartarie (latinul rendszerint História orientális néven) a XIV. sz. legelején keletkezett (1308 előtt). Nem tudom, hogy TOMASCHEK melyik kiadás után indul; azokban, a melyeket én forgattam, nem terra Gorosmina-t, hanem í. Corasmina-t találok, tehát ugyanazt a változatot, a mely már VINCENTIUS BELLovACENsisnél gyakran előfordul: terra Corasminorurn, ad Corasminos}) Ellenben megtaláltam a mi krónikáink változatát jóval HAYTHONUS előtt: Annales Melrosenses ad a. 1244 (MGH. SS. XXVII. 441): «Nassarus soldanus Turci et quidam alius soldanus captus a Corosminis .. . interfeeti sunt». Ugyané változat van meg, igaz, hogy jóval később, a XV. sz. végén NICOLAUS DE EOSENBEKG könyvecskéjében: Libellus singularis de Scythis, 206. 1.: Co~ rosminos.3) Gens Kytanorum. «Don grandis fluvius est — irja a Képes Krónika és a rokon szövegű krónikák, — in Scythia oritur, ab Hungaris Etul nuncupatur. . . Circa enim meridiem iuxta ipsum iacet gen& Kytanorum et gens Alanorum ...» KÉZAI csak az alánokat em~ liti, a gens Kytanorum nála hiányzik. Magyarázatával eleddig tudtommal csak KÜUN GÉZA probálkozott meg. «Kytani in hoc textu allegati — irja Eelat. I. 45 — fortasse iidem sünt, quos ASCELLINUS Cathos nominat^ et quos PLINIUS inter gentes circa Mseotin habitantes nomine Cottarum (Cottae) affért.» Különös, hogy KUUN GÉZA, midőn ezt az erőszakolt magyarázatot: Kytani ~ Cathi megkoczkáztatja, egy szóval sem említi, hogy épen a XII. és XIII. szá*) I. m. III. 2407. 2)

Bibliotheca mundi seu Speculi Maioris VINCENTII Burgundi praesulis Bellovacensis, ord. Prsedicatorum. Tomus quartus. Speculum históriaié (Duaci, 1624), c. 88, 39. 3)

V. ö. N. OLAHI Hungária et Atila, ed. Fn. KOLLÁR, Vindobonai, 1763, 206.1.