Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Egy ismeretlen képző 1

EGY ISMERETLEN KÉPZŐ. 15 Kínálkozik: finn silmát 'arcz5

, gör.

&ty 'gesicht5

,

izpootóKov ua., vö. ooce f

augen\ lat.

oculus stb., a 'facies3

>'persona

5

jelentésfejlődésére vö. lat. persona 'maske, larve5

> 'person'. A mi már most & személy szó -ély végzetét illeti, RÉTHEI-PRIKKEL Nyr. XXVIII. 204 magyarázatára, hogy szeméi összetétel szem 'oculus5 és

elő 'anticus, primus5

tagokból, már

MÉSZÖLY MNyv. XI. 341 megjegyezte, hogy az elő szó nyilt tőhangzója nem fér össze a szeméi (szemű!) zárt á-jével. Maga MÉSZÖLY sok elmeéllel bizonyítgatja, hogy szeméi eredetileg olyan -él (-ül) ragos határozó, mint a régi arcél 'sze.obe3, a melyből az

arcélat 'facies3

névszó származik. De bármilyen valószínű is ez a feltevés magában véve (határozók önállósulására számos példát állított össze SIMONYI, Budenz-alb. 48—83), mégsem szabad felednünk, hogy a szeméi (már Apor-k. ós Münch.-k.-ben személy is) főnévre az Ehr.-k.-től kezdve igen sok adatunk van, míg ellenben a feltett ^szeméi határozóra egyetlen egy sincs (az arcél viszont mindig határozó). Én azt hiszem, KALMÁRnak és RÉvAinak van igaza, hogy a személy se nem összetétel, se nem ragos alak, hanem képzett szó, az -ély képzőnek olyanféle értelmével, mint a Hap 'planus, plánum5

>

lapály 'planities5

esetében. 35. hígályos [egy adat Heves m.-böl. 1840-ből, MTsz.; .alakv.: vígályos, vigályos, vigájos Baranya m., Duna-Tisza köze, Bodrogköz, MTsz.; rigályos Szatmár m., MTsz.] 'ritkás, gyér, ritkaszemíf ; — vigály [vígáj Békés m., MTSz.; rigály Szatmár m. uo.] ua.; -— vigás [Baranya m., MTsz.; alakv.: rigás Balaton mell. MTsz.] ua. < híg 'dünn, dünnflüssig'. A szókezdő so f^> h megfelelésre vö. vinnyog, vinyároz ~ hinnyog, hinyároz MTsz. és MELIOH, M. Nyelvtud. Társ. Kiadv. XIV. 69. 36. hangyái [első adat 1650-ből, NySz.; más adatok SzD., Sí., MTsz., NyF. XL. 19; alakv.: hangyái Nyitra m., hangyáig Dunántúl, MTsz.; hangya KÓNYiból NySz.l 'ameise3

<

hangya [első adatok Beszt. és Schl. szój.: hanga,- származékban: 1369; Hangyas feulde, 1397/1416: Hangyasl&ph OklSz.] ua. HORGER MNyv. IV. 320 szerint «eleve is valószínű, hogy hangyái az eredetibb)); a nyelvtörténeti adatok az ellenkezőjét bizonyítják. Egyébként a rokon nyelvekben is vannak a rövidebb hangya-