Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)
Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129
148 G0MB0CZ ZOLTÁN. nyilvánvaló, hogy a XIII. sz.-i felfedező utak hatásának kell" tulajdonítanunk, hogy harmadik tartományként Bascardia, a baskirföld szerepel (vö. MHK. 472 is). Erről majd a Magna. Hungáriára vonatkozó hagyomány kapcsán bővebben. A scythák vagy Seythia dent nevének magyarázatát mára hún krónikás szükségesnek tartotta s ISIDORUS dicsőségét megirigyelve, a latin demptus (id est exemptus) vagy a dens szóval hozza kapcsolatba. Az újabb magyarázatok sem sokkal valószínűbbek. A legelterjedtebb szerint, a mely még legújabban isr komoly történeti munkákban is gyakran olvasható, Dentumoger v. Dentia Don melléki országot jelentene. Ezt a magyarázatot legelőször 1761-ben SCHWARZ GorTERiEimak «Sámuel rex Hungáriáé, qui vulgo Aba audit» ez. füzetében találom, 42. 1.: «Bene verő illud ex tradicione retinuit (t. i. Anonymus), Dentumogerosquondam dictos, id est Magyaros a Dóri sive Donenses Magyaros, id est Donenses Hungaros; seilicet ad differentiam aliorum, qui in Persidem se receperuntw. Ismétli ezt a magyarázatot egy fél századdal később CORNIDES DÁNIEL: «Collocat autem Hungaros maiores nostros in Eussiei imperii tractu illó septentrionali, quem Dentumoger vocat, hoc est Donensem Mogeri&m, seu Hungáriám a Don seu Thanai fluvio, vicinisque paludibus ad Pontúm usque laté porrectamw.1 ) E magyarázat később BARTAL. GYÖEGYnél,2 ) JÁszAYnál, 3 ) jERNEYnél 4 ) és másoknál némileg mó-x) DANIELIS CORNIDES Vindieiae Anonymi Belse regis notarii. Editse, auetse a J. CHR. ENGEL. Budse, 1802, 256. és 341. 1. 2) G. BARTAL, Commentarii ad históriám status iurisque publici Hungária sevi medii. Posonii, 1847, 68. 1. 3) JÁSZAY PÁL, úgy látszik, magát tartotta a Dentumoger = Don-tŐ-magyar értelmezés szerzőjének. A Beguly-albumban megjelent «Almos a magyar krónikák szerint» czímű értekezésében egy jegyzetben ezt írja: «Az sem jutott még senkinek eszébe, hogy a ,terra Dentumoger* Dontő-magyar-föld is lehet, ha helyesen olvastatik, épen úgy, mint Marezal-tő, azaz a Marczal folyó tövében levő birtok. A Don Ten, Tin és Tanais nevet is viselt, hogy a tő vagy fok hajdan s még ma is tűnek is mondatott és mondatik, tán említenem is felesleges.)) Ez persze tévedés. Már BARTAL GYÖRGY is ezt írja i. m. 68. 1.:: «Tantis fides Notarii Belse Begis de Dentu Megér : Don tői magyar (Magyaris Yolgam accolentibus) testimöniis nititur .. .» 4) JERNEY JÁNOS, Keleti utazása. II. 74. 1.