Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY. 149 •áosult, t. i. a Dentu név második tagjában a Marczal-tÖ, Zsitvatő féle összetételek analógiájára a m. tő szót keresték: Dentu a. m. Döntő. Lényegében ugyanezt a magyarázatpt ismétli meg YÁMBÉRY is, csakhogy kissé tudósabb köntösbe öltöztetve. Magy. Ered, 179 ezt irja: «A Dencia névben. . . hajlandók lennénk vagy a hajdani Donecidt azaz a Donecterületet fölismerni, vagy ipedig egy hajdani Thanatiát, Tanaciat, azaz a Thana országát, mi körülbelül egyre megy, s mely utóbbi néven nemesak e híres olasz kereskedelmi várost a Don mellett, hanem egyszersmind annak messze északra nyúló területét is érthették ...» VÁMBÉRY gondolatát átveszi KÜÜN GÉZA is: «Nomen dentumoger .apud Anonymum . . . regionis ad Tanaim sitse memóriám retinet, dentumoger enim pro dontŐ moger, c

Hungari

ad imum Tanaim5

scriptum esse clare patet

. . .» (i. m. 136. L), majd ikésőbb a 206. lapon: ^Dentumoger in textu allegato eandem significat regionem, quse apud Marcum et alios Dencia nuncupatur et in mappis geographicis Italorum sub forma nominis Thanatia apparet, se. regionem ad Tanaim inferiorem sitamw. Egy XIII. sz.-i (?) térkép meg is jegyzi erre a vidékre: «hic olim terra Hunnorum fűit*.1)Legújabban

az egyébként éles kritikájú, de nyelviekben nem túlságosan óvatos MARQUART is e •sajátságos hármas azonosítás (Thanatia=Dentia, Dentumoger = Donto-magyar) hívévé szegődik.2

)* E magyarázatra elég lesz néhány egészen rövidre fogott megjegyzést tenni. Több ok szól az ellen, hogy ANONYMUS dentu-jét összetett szónak tekinthessük. A XI.—XII, századból ;a cpars

ima, pes' jelentésű tó', tű szó tu írására nem tudnék példát idézni. A tő mint összetételek második tagja rendszerint birfc. személyragos (pl. 1055: keuris tue, aruk tue, 1095: veieztue, 1211: Zolocostueh, 1256: Harangadű/me, 1260: Sytuatüe stb. OklSz.), vagy ha nem, az írás jelzi a hosszú o v. ű hangot, ill.. e hangokat megelőző diphthongust: 1194: uructeu (olv. árukteü)* 121 i: Keurus tuuh (olv. keürüe tű 'kőris-tő5

) OklSz.;

1214 x)

KUUN i. m. 206, SEBESTYÉN, A magyar honfoglalás mondái, L 306. 3)

J. MARQUART, Osteuropáische und ostasiatische streif-, izüge 10.