Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány (I.) 129

132 GOMBOCZ ZOLTÁN. török *) is. Természetes tehát, hogy pl. BEGINO, midőn a 889:. év eseményei kapcsán először emlékezik meg a magyarokról s az új barbár nép történetéről és szokásairól is közölni akar egyetmást, egyszerűen kiírja, a magyarokra Tonatkoztatva, a középkorban annyira kedvelt JusTiNüsnak2

)

TROGUS POMPEJÜS-kivonatából a scythákra vonatkozó fejezeteket.3

) A mi krónikásaink is csak a közeurópai szokásnak hódolnak, midőn a magyarok történetének elbeszélését Scythia leírásával kezdik meg. Krónikáinkban Scythia leírásának két typusa maradt ránk: az egyik Béla király jegyzőjénél, a másik a Képes Krónikában s a vele rokon szövegű krónikákban. Hogy a hivatkozást niegf könnyítsem s a kiszakítva tárgyalandó részletek szövegkapcsolatát is megadjam, mindkét szövegdarabot egész terjedelmében ide iktatom. ANONYMUS cl: «Scithia igitur j maxima terra est, qae Dentumoger dicitur versus orientem: | finis cuius ab aquilonali parte extenditur usque ad nigrum pontúm. | A tergo autem. habét flumen, quod dicitur Thanais; cum paludibus mag nis, S ubi ultra modum habundanter inveniuntur zobolini, ita j quod non solum nobiles et ignobiles vestiuntur inde, verum j etiam bubulci et subbulci ac opiliones sua decorant j vestimenta in, terra illa. Nam ibi habundat aurum et argenjtum, et inveniuntur in fluminibus térre illius preciosi lapides 1 et gemnie.. Ab orientali verő parte vicina Scithie fuerunt | gentes Gog et enim ac detracta littera Getse quasi Scythse sünt mincupati». Az URBIKIOS—MAURiKios-féle taktikában (MHK. 5): «Ilő><; 8el £xót>ai<; ápjióCscí'ö-at taöt' íavív Apápot? xal Toópxois, xaí XotTcoü;. ... Oovvixoí? s-fl-vsaii). V. ö. még PESCHEL, Abh. z. Erd- u. Völkerkunde. Neue f. II. 9, DARKÓ i. m. 32, NESTOR, ed. SCHLÖZER, III. '*) V. ö. Cosmographia PAPÉ PIJ (Venetiis 1503) H3 : «Scytharum quoque genus enim Turcorum foedissima gens...» 2)

FR. EÜHL, Die verbreitung des Justinus im mittelalter. 1871. 3)

V. ö. MGH. SS. I. 599, EEGINO, ad a. 889: «Anno dom. inc. 889 gens Hungarorum í'eroeissima... a Scythieis regnis.. «. egressa est. Sed priusquam ipsius gentis acta crudelia stilo persequamur, non superfluum videatur, si de Seithias situ Scytharumque moribus historiographorum dicta sequentes, aliquiA commemoremus».