Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - II. 67

ZŰRJÉN SZÖVEGEK. 77 ninem. a te mun, i prinimditas-k§ vasil'éi, te lakéi bőst da lakéi oz-e vermi Uukgdni protoz, pri?íimáitas-k§ lakej§s vaéil'éi?» muni'ni gortg, viétalis mamisli. i trakürstsik kajis juavni vasi l'éilié : «no vasi léi, mi, v asil' éi, boétam lakéi as kost vil§.)) trakürstsik boétis vaéil'éili lakejes. lakeiked olisni zev bura. olisni i vetle'ni guUditni kar vil§. pera voiis munni. lakéi jualis vaéil'éilié: o-men poze-e. ledíéivni pristaneh) vasiléi suiis «poze» lakeili. i led'Uisni kik§n. pr§stsáittsis trakt'irstsikked i baba'isk§d i nilisk§d i muni'ni naja kiken pristang. ad'dzisni, lökte das-kik kara'b. lakéi suiis vasil'éili: <ivai — sue —• kuritam d'l'd pr§stsenne». i puksisni naja'. sija protoí Uuk§dis beras. unmovsis vasil'éi. voiisni das-kik kara'ba. i das-k%k niv petis kara'bis. i koréi'sni v asil'éj§s. i jadsni pondisni sid'é: «kod-k§ ad'd'éili'nnid-§ gé(

ti§m salda'tes

?» sen vistalisni pristanin: uad'd'éilim. §ni véli vetl§dl§n%y>. koréi'sni, koréi'sni, ad'd'zi'sni: v aéil éiuég. i iz vermini téuksavni v aé il!éj§s. se tudok csinálni. Te azonban menj, és ha elfogadja Vaszilyij, fogadj egy inast, és az inas nem bírja-e a tűt (beléje) szúrni, ha Vaszilyij elfogadja az inast ?» Hazamentek, elmondta az anyjának. És a fogadós fölment megkérdezni Vaszilyijtól: «Nos, Vaszilyij, mi, Vaszilyij, inast fogadunk a magunk költségén». A fogadós inast fogadott Vaszilyij mellé (tkp. -nak). Az inassal nagyon jól éltek. Éltek és mennek sétálni a városba. Eljött az ideje, hogy elmenjen. Az inas megkérdezte Vaszilyijtól: «Nekem le lehet-e mennem a kikötőhöz?» Vaszilyij mondta az inasnak: «Lehet». És lementek ketten. Elbúcsúzott a fogadóstól meg a feleségétől és a leányától, és mentek ők ketten a kikötőbe. Látták, tizenkét hajó jön. Az inas szólt Vaszilyijnak : «Eajta — mondja — szíjunk egyet búcsúzóra*. És ők leültek. Az a tűt beszúrta a hátába. Vaszilyij elaludt. Tizenkét hajó jött. És tizenkét leány jött ki a hajóból. És keresték Vaszilyijt. És elkezdtek így kérdezősködni: «Látott-e valamelyiktek olyan katonát?» Ott mondották a kikötőhelyen: «Láttunk. Most jártak (itt)». Keresték, keresték, meglátták: Vaszilyij alszik. És nem tudták Vaszilyijt fölkelteni. A királyleány levelet írt: