Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Adalékok a török nyelvtanhoz. (Megjegyzések Németh Gyula nyelvtanára). 407

ADALÉKOK A TÖKÖK NYELVTANHOZ. 413 ragjával van ellátva: arksizin [Kut. Bil. 56,13] r

ohne kraft', sdksizin [no.] f

ohne zweifel';

ötsüzin [uo. 136,17] 'ohne verzug', vö. még vTjWUal 'ungláubig' BROCKELMANN, ZDMG. LXX. 206— 207. Az instrumentális ragja van a ma is járatos gelmeksizin féle alakokban. Ha mármost a mai oszmanliban susuz a mondatban nem csak jelző, hanem határozó is lehet, az ugyanolyan jelenség, mint mikor a vogul ühmtal 'álmatlan5

,

süp-úelmtal 'szótalan' a vogul mondatban minden rag nélkül határozó is lehet: nay sUpúelmtal üntsdti 'szótlanul letelepedtél', ühmtal ünli "álmatlanul ül'. Hogy ez a megjegyzésem, noha szinte magától értetődő dolgot állapít meg, nem volt egészen felesleges, azt egyebek közt az is bizonyítja, hogy még MÜLLER A. is, a kinek a nyelvtana egyébként a jobbak közé tartozik, a -siz suffixumos alakok jelentésfejlődését éppen megfordítva képzeli: «adverbia verneinenden sinnes werden gebildet durch *«*# . . . doch erscheinen diese an sich adverbialen verbindungen im sprachgebrauch regelmássig als adjektive».(!) Mindenki természetesnek találja, hogy a török nyelvtanok — NÉMETHÓ is — a képzők lajstromába az élő képzők mellé felveszik a ritkábban, csak egy-két származékban szereplő holt képzőket is. Ezzel szemben a ragok a legtöbb nyelvtanban mostohább sorsban részesülnek. Az élő ragokat: a genitivus, dativus stb. ragját bőven tárgyalják ugyan, de már a ritkább határozóragok jelentésük pontosabb megállapítása nélkül mint «adverbialsuffixe» szerepelnek, a megmerevedett határozóragos alakok egy részét a névutókkal foglalkozó fejezetben sorolják fel. Pedig nem tudom belátni, miért volna fontosabb, hogy a törökül tanuló (vagy akár a nyelvtant tanuló török gyerek) a gecid, öjüt vagy tütün ritka származékokat elemezni tudja, mint hogy az ugyancsak gyakran előforduló icün, gelmeksizin vagy gelin$e alakok szerkezetéről világos képe legyen? Különösen három határozórag érdemelné meg a bővebb tárgyalást, a melyeknek az oszmanli alaktanban még ma is nagy szerepe van: az instrumentális, az sequativus és a directivus ragja. - A mi mindenekelőtt az instrumentálist illeti, NÉMETH ZDMG. LXVI. 574 megjegyzése: «der instrumental fehlt im türkischen», legfellebb annyiban helyes, hogy a ma beszélt török nyelvekben az instrumentális ragja nem tartozik olyan Nyelvtvdományi Közlemények. XLIV. 28