Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Adalékok a török nyelvtanhoz. (Megjegyzések Németh Gyula nyelvtanára). 407

ADALÉKOK A TÖRÖK NYELVTANHOZ. 411 típusnál a palato-velaris és a labialis-illabialis illeszkedés szabja meg. Ez a nagy szabályosság, különösen a mi a labiális illeszkedést illeti, aránylag újabb fejlemény. A feltűnő csak az, hogy a legtöbb esetben nem az ü-u, hanem az i-y formák a másodlagosak. Csak egy példát említek. A praesens participii r képzőjének a kötőhangzója (a mennyiben nem a-e : jaz-ar, gec-er) -i, -ü, -y, -u, tehát labiálisán is illeszkedik: bilir, öliir, alyr, bulur. Ezzel szemben az ó-oszmanliban a képző illabiális magánhangzó után is -ür, -ur; a XIV. századi Iszkendernáméban: bilür, virür, gelür, kalnr, jatur, varur; még az 1665-ben megjelent s pontosan írásjelezett BERNARDiNO-féle szótárban (Vocabolario italiano-turchesco, compilato dal BERNARDINO de Parigi... Boma, 1665) is ilyen alakokat találunk : bilür, kalur, gelür, sőt még MENiNSKinól is 1680-ban: bilür, gelür (de már gelir is), vö. THÚRY, NyK. XXXIV. 158. Ugyanilyen alakokat találunk a Cod. Cumanicusban is: alurmen 'sumo', kalurmen 'remaneo', bilurmen (olv. bilürmen) cscio',

ervr (olv. erür) c

est'

stb. Az ujgurban: bilür, kálür Kut. Bil. 5, 14—5 (így az ujgur betűkkel írt bécsi kéziratban, vö. BADLOFF, I. s, de a kairói kéziratban vjJb és yjJS', vö. BADL. II. 1 : V); ajur, kylur (Kut. Bil. 7, 14; a kairói kéziratban is «j| és »JLűf); ritkán: baryr-kalur (Kut. Bil. 15, i4; így a kéziratban is, de a rím hiánya gyanússá teszi a helyet). Az orkhoni feliratokban: barur, alur, bárür, bilür BADLOFF, Inschr. Neue folge 419 (az -ir, -yr ritkán). Ugyanilyen fejlődést találunk a caus. -ir, -ur, a refl. -in, -un esetében is. Megérdemelné ez a kérdés, a melyet GRÖNBECH (Forstudier til tyrkisk lydhistorie 19) inkább csak említ, a rendszeres és kimerítő tárgyalást. Megoldatlan kérdés a hatalakú képzőknél az a-e és az i-u formák egymáshoz való viszonya is. Vájjon az -dk -ek. nomen verbale-képzőben az a-e jelentős elem-e, vagy pedig csak 'kötőhangzó', mint ugyané képző -ik -uk alakjában ? Talán ez utóbbi mellett bizonyít, hogy az alakpárok, néha másodlagos jelentésmegoszlással, éppen nem ritkák: oszm. tutum 1. 'poignée, anse; % maniére d'agir, conduite, procédé' «^» tutam c

poignée, anse' BARB. DE MEYN. (< tut-) ; koriak 'nachtquartier' ~ konuk 'der gast' (< kon- c

sich niederlassen';

vö. kel. türk. kunak r

a

guest ; alsó: a nights lodging' BARKLEY-SHAW II, 158); ölüt 'die seuche5