Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Adalékok a török nyelvtanhoz. (Megjegyzések Németh Gyula nyelvtanára). 407

ADALÉKOK A TÖRÖK NYELVTANHOZ. 409 könnyítenék, ha rendszeresen összeállítanák azokat az eseteket, a midőn valamely arab írásjel az arab írás alkalmazása óta végbement hangváltozás következtében eredeti hangértéke mellett új hangértékhez is jutott. Ha pl. a ^*j53 dejirmen esetében megjegyezzük, hogy régi ejtése az írásmódnak megfelelően degirmen volt, s csak a régies helyesírás nem jelzi a g > j változást, az ördek ~ dat. ördeje « *ördege) váltakozást s az lita^f *•» xSő\J írásmódot is jobban megérthetjük. A szorosabban vett hangtani részre (21—31. §) csak néhány megjegyzést. A magánhangzókról szóló részben meg lehetett volna említeni, hogy o és ö az első szótagon túl nem fordul elő (vö. EADLOFF, Phon. 12. §). A mássalhangzókról N. megemlíti, hogy általában véve előbbre képződnek, mint a megfelelő német mássalhangzók, majd így folytatja: «Das türkische k, t . . . é, j habén eine wesentlich andere artikulation, als die entsprechenden deutschen, französischen und italienischen laute». E megjegyzésnek nem sok gyakorlati haszna van, mert a szerző nem mondja meg, hogy miben külömböznek egymástól. De meg külömben is a német meg a franczia és olasz articulatiobasis szintén ((lényegesen)) külömbözik egymástól, s az olasz dentalis affricaták (is, d'i) alighanem még a megfelelő török hangoknál is erősebben palatális színezetűek (az olasz gia — dia igen sokszor szinte ;'a-nak hangzik). A 24. § szerint a k és g hangértéke palatális magánhangzó előtt k/ ós gf; ez utóbbi helyett meg lehet hagyni a szokásos gj átírást; hiszen f helyett a fonetikák is aj jegyet használják. A 26. §-ban a progressiv hasonulásról van szó: «Suffixe mit anlautendem d, g verándern diese laute nach k, t, p (/), s, s, f, c in t, c». E kissé nehézkes fogalmazás helyett a következőt ajánlanám : Nach tonlosen konsonanten (k, t, p stb.) wird das anlautende d und g der suffixe durch progressive assimilation tonlos (t, c). Persze nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy e szabálynak, akárhogy fogalmazzuk is, csak gyakorlati értéke van (noha sJUuU ^Jutj-jí >úSjj^ van írva, dallal, olvasd: basta, kustan, büjüktür stb.), s az oszmanli nyelvben csakugyan végbement hasonulásokról teljesen hamis képet ad. Ha pl. a loc. ragját veszem, a köktürkben általában véve -da, -dá alakban fordul elő (tehát basda c

á la tété',

lalykda "dans la ville5

is),