Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Losonczi Zoltán: Az ö-zés története. (I:) 373

400 LOSONCZI ZOLTÁN. ben é ~ ö felel meg, pl.: betű, bötü (vő. még bőtő NySz., butu Nád.-k., bütü MTsz.) < *tör. bitiy \ bölcső (Belchew OklSz., bocho Peer.-k., bőcsü MTsz.) < tör. *bisiy \ gyeplő (gywplw 1494, gyöplö 1588 OklSz.) < tör. *$ipliy \ gyöngy (gyung 1276, gyengh 1531 OklSz.; gyung Mel. NySz.; gyüngy MTsz.) < tör. *3in$ü stb. A török i-nek m. e ~> ö felel meg a második szótagban isr pl. bélyeg < *bilik; csökönyös < *cikin ; iker < ikir, gyümölcs < *gimis stb. 2. A tör. ö, w-nek a magyarban ö felel meg: bölény < *bölán ; csökik < *cök ; kökény < *kükan stb. A szűnik, tür ~ tűr eredetibb alakjai szönik, tör ~ tűr < tör. *&ön, *tör. A gyűrű < *$ürüy, gyüszü <L güsüy szavakban szintén hasonló fejlődés törtónt. A tör. *öday-h6\ ödŐ-n át idő fejlődött (158). A szűr (<*sür) tűr (<tür) szavakban az ü megnyúlt (159). Mit bizonyítanak ezek az esetek az ö-zés történetére nézve ? Első sorban azt, hogy az ö-zés, azaz inkább w-zés, minthogy — a mint látni fogjuk — tt-zés előzte meg az ö-zést, a török jövevényszavak fölvétele után kezdett terjedni. Az i ~ é ~ ö megfelelés több esetét láttuk. De ez a körülmény egyszersmind azt is bizonyítja, hogy az o-zés nem lehet török eredetű. Mért történt volna meg az i > é, ö változás ép a török jövevényszavakban ? Az ü (> ö) hangnak a magyar nyelv történetén • belül kellett előállania. Sőt — a mint ép a török ö, ü: m. o megfelelések bizonyítják, — török jövevényszavaink felvétele korában már meg is volt a m. ü. Hogy mikép keletkezett, azt majd később fogjuk látni. Annyit azonban előre is lehetségesnek tarthatunk, hogy a török ó'-ből w-n keresztül lett a magyar ö (vö. NyK. XLIII. 120). A török jövevényszavak tehát szintén a mellett bizonyítanak, hogy az ö-zés későbbi fejlődés. Ezt megerősítik legrégibb szláv és német jövevényszavaink is. Ilyen esetek: Benedek: vö. szlov. Benedik stb. (vö. MELICH Szláv jöv. Ii. 159); csütörtök: vö. szlov. cetertik (uo. I2. 277); eretnek: vö. szlov. eretnik (uo. I2. 255); esperest: ős + kaj-horv. szlov. -prist (uo. la. 255); kereszt < krhsth (uo. I2. 325); püspök: vö. szlov. horv. biskup (uo. I2. 394); föld <cféld (MBLICH-LUMTZER : Deutsche ortsn. u. lehnw. 105) stb.