Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Szegedy Rezső: Adalékok a horvát kaj-nyelvjárás hungarizmusainak történetéhez. 35

A HORVÁT KAJ-NYELVJÁEÁS HUNGARIZMUSAINAK TÖRTÉNETÉHEZ. 39 A feltevés helyességét csak szövegösszehasonlítás igazolhatja. Horvát szövegre nem volt tekintettel a fordító; horvát fordítást nem is ismert. Erre vall ez a nyilatkozata: «Zato, pokeh dób pred tem tóga, né bilo videti vu nafsem Szlovenzkom orfzagé, Szlovenzkem ezikom doztoynö ítampaneh Evangeliomov, já... jelzem vcfinil ove Evangeliome Szlovenzke i zpraviti i l'tampati.» Pedig már volt akkor horvát nyelvű evangélium, mely nyomtatásban is megjelent volt, így a spalatói BERNARDÍ lectionariuma, melyet glagolás papok használtak s mely latin betűkkel 1495. Velencében jelent meg először. A fordítás, mint a hogy MARETIÓ TOMISLAV, ki ezen lectionariumot a zágrábi Délszláv Akadémia megbízásából 1885-ben kiadta, ezen kiadás előszavában bebizonyította, aVulgata alapján készült. (Djela Jugoslav. Akad. knj. V. «Lekcionarij Bernardina Spljecanina» U Zagrebu 1885. XII—XIV. 1.) Ezt KRAJACSEVICS vagy nem ismerte, vagy pedig — mint más nyelvjárásban írt munkát — nem tekintette horvátnak, illetve «szlovén »-nek. Beánk nézve azonban több szempontból figyelemre méltó: a) csak a latin szövegre van tekintettel, nem pedig egyúttal magyarra, b) oly vidéken készült, melynek nyelve már nem érezte meg a magyar nyelv hatását, végűi c) dalmát író műve, és a dalmát írók nyelvét mintaképűi vették az illyrizmus korában — a mikor a kaj nyelvjárást elvetve, az idegen elemektől megtisztított sto-nyelvjárást tették a horvát irodalom nyelvévé, a melyhez a templomban felolvasandó evangéliumoknak is kellett alkalmazkodniuk. Az illyrizmus kora előtt VRHOVACZ MIKSA zágrábi püspök evangéliumfordítása volt a kaj-nyelvjárás területén használatban. Ez szintén a latin szövegen alapul, a magyar szövegre nincs tekintettel, de a fordító még sok helyütt érezteti a PETRETICS kiadta evangélium hatását. A Vulgata, a KALDI és a PETRBTics-féle szöveg megfelelő helyeinek egybevetése meggyőzhet bennünket arról, hogy KRAJACSEVICS a KÁLDi-féle szöveget fordította; a VRHOVACZ és BERNARDI-féle szöveget tekintve, láthatjuk, hogyan fejezi ki pl. azt a magyar befolyástól mentes vidék írója és a magyar befolyás gyöngülése korában a kajnyelvjárású író, aki a magyar szöveghez már nem alkalmazkodik.