Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

EGY FEJEZET A TÖETÉNETI MAGYAE HANGTANBÓL. 371 tulajdonképpen magánhangzóközi hangok. Az ilyen -eh- szerintem mediopalatalis zöngétlen réshang volt, a melyből többféle fejlődés történt: a) A -eh hói -h lett. Ha ez a h í-kezdetű szóval összetételt alkotott, vagy í-kezdetű képzős származéka volt, s ez Összetétel vagy származék elkülönült, a -ht- osztozott a többi -ht- fejlődése történetében, vö. mezehtelen: mezítelen, Lopuhtu : Lapujtő 1. feljebb. b) A -c/i-ból a tővégek zöngésülése korában (vö. öreg, bélyeg, szúnyog stb. 1. MNyv. XII. 210.) zöngés mediopalatalis réshang: y lett. E hangot a görög betűsorral felírt magyar szavakban ^-val írták (vö. 1109. évi oklevél: oájA-raf, aa^xá? NyK. XXXIV. 138.). A latin betűsorral írt szavakban talán /i-val is írták e hangot, nem tartom azonban lehetetlennek, hogy a mint a c/i-ból zöngétlen h lett a magyarban, azonképpen lehetett ^-ből zöngés h. Azt sem tartom elfogadhatatlannak, hogy a szóvégi ch-hó\ lett h zöngéssé lett. A mikor tehát ilyeneket találunk emlékeinkben: azah 'aszó', meneh 'menő5 stb., ezekben a

h zöngétlen is, zöngés is lehet, sőt esetleg, de kevésbbé valószínűen, lehet a y jele is» Mind a szóvégi f-ből, mind pedig a zöngés -fo-ból -u fejlődhetett; szdmtay ~ *számtah, aszah, méneh-bő\ lett *számtau, *aszau, mé'néu, majd szántó, aszó, menő stb. A szóvégek e változásában részt vettek török jövevényszavakon kívül egy-két esetben szláv, valamint német eredetű tulajdonnevek és jövevényszavak (vö. cseh alakv. cseü^cső cbohemus' < szláv

cech ; Pásztó < szláv Pastuch, 1. feljebb ; Radó : 1251-ből Baduh KOVÁCS, Ind.<szláv Raduch | Detre, Imre: vö. ném. -rich 1. feljebb; Monóház: 1411-bŐl Monahhaza vö. Monohodwar, Mimuhuduor CSÁNKI III. 619., 683. < ófném. munich 'mönch5 1. MNyv. VI. 242.; pele alakv. peleh SchlSzj., NySz., pelyeh HEYDEN, Pueril. 1527., NySz., pelej vö. peley BesztSzj., ? pelyv Ind. voc. 1647. sciurus a., NySz., pelye NySz., pőle, pölle MTsz., pölo, pülü MTsz., pölyő, pölyü 1. NySz., pölyü MTsz. cglis, sciurus, bilchmaus, evet, gözü' > ófném.

pilih, bilih, kfném. pilich, bilech c

glis', 1.

GKIMM DWb. bilch a., DIEF. NG1. glis a., SCHM. I. 170.; WEIGAND-HIET DWb.5 szerint a szó minden időben csakis osztrák-német szó volt. A magyar szó a szláv pHchT, 'glis'-ból érthetetlen).