Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

372 MBLICH JÁNOS. A mai -ó, -ó'-képzős eredeti szavaknak sok esetben -a, -eképzős párjuk is van, vö. való és vala ebben valaki 1. MNyv. XI. 116; bíró és bírák; szülő és szüle stb. Ugyanígy a jövevényszavak szóvégi o «••*•» ó'-je is, vö. eke és a régi nyelvben ekő, ünö és a régi nyelvben ine, pöló' és pele, Imre és Imrő, csipa, dara stb. Hogy az -a, -e hogyan keletkezett, nincs róla kielégítő magyarázatunk (1. a reá vonatkozó magyarázatokat: MNyv. XI. 118.; SZINNYEI, NyH.5 82.;

HORGER, MNyv, IX. 116.). Úgy gondolom, hogy csak az -ach ~ ech >-eh ~ -eh-ből fejlődhetett az -a ~ -e. Hogy azonban közelebbről hogyan történt a fejlődés, azt kielégítően én sem tudom megmagyarázni. Egy i hangon keresztül aligha (vö. pele ~ _pó'Zó'-nek peley olv. pelei alakja már aBeszSzj.-ben; besenyő: 1211-ből Beseneytu OklSz.; nem ismerünk azonban ászai, birai, adat 'aszó, biró, adó' stb. adatokat). A szóvégi zárt szótagban levő -h nyomtalan eltűnésével sem keletkezhetett (vö. a ju: juh, cse: cseh eseteket, továbbá: olá, suporla stb. adatokat), mert akkor érthetetlen a szüle : szülét, vala : valák alakokban a hosszúság. Az eddigiekben igyekeztem megfelelni arra, hogy milyen hangot jelöl a eh olyan esetekben, a mikor ezt szabályosan a h betű váltja fel. Azt igyekeztem bizonyítani, hogy e kérdésben csak az eredeti szavak adhatnak felvilágosítást. A jövevényszavak, melyeknek átadó nyelvi eh hangjáról többen írtak (]. BALASSA: TMNy. I. 174., 179.; KALMÁR ELEK: Nyr. XXI. 537., NyK. XXIV. 252.; SZARVAS: Nyr. XXII. 19.), szerintünk mindenkor beleilleszkednek az átvevő nyelv hang- és hangsúlyozási rendszerébe, s ilyenkor fontos szerepe van az átvevő nyelvben a hanghelyettesítésnek. így lesz bizonyos korban német és szláv cht-böl -kt- is (vö fektülés NySz., kukta > szl. kuchta BERN. EtWb. 638.), ch-ból h vagy A; stb. Mindez az átvevő nyelv hangállapotának és az átvevés korának a kérdése. Az eredeti magyar szavakban a eh, amely előbbi k%-bó\ s ez kr<c k-ból

fejlődött, zöngétlen mediopalatalis réshang. Ebből való minden további fejlődés. Természetes, hogy ilyen a jövevényszavak magyarnyelvi ch-ja is. Ilyennek kell lenni az ismeretlen eredetű szavak eh > A-jának is, bár ennek a ch-nak az előzője nem okvetlenül k)/m MELICH JÁNOS.