Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Szegedy Rezső: Adalékok a horvát kaj-nyelvjárás hungarizmusainak történetéhez. 35

A H0EVÁT KAJ-NYELVJÁRÁS HUNGARIZMUSAINAK TÖRTÉNETÉHEZ. 37 zpraviti i ftampati»; «krédóm fzvetoga Evangelioma jefzem vcfinil pridati jednoga nóvoga Catechifmusa»; «jefzem ... vu ónom iztom vcfinil poztaviti Molitve»; «nazopét jefzem vcfinil k Eecsém fzvetoga Evangelioma pridati nekoliko Popevke duhovne». A fordítás munkáját tehát nem PETRETICS PÉTER végezte. HAJNAL MÁRTON, kinek nézete szerint a sto-nyelvjárású yidéken született és gyermekkorában ott nevelkedett PETRETICS még a tisztán kaj-nyelvjárású előszót sem írhatta — hanem csak aláírta — az evangéliumok fordítóját a Sziszeken, tehát kaj-nyelvjárású vidéken, 1582-ben született KRAJACSEVICS (SARTORIUS) MIKLÓS jezsuita atyában keresi.*) Ezt a feltevést főleg azon körülmény teszi elfogadhatóvá, hogy az evangéliomokhoz fűzött «Appendices» énekei — melyekre vonatkozólag a rövidke előszó is kiemeli, hogy azokat egy jezsuita atya irta — teljesen megegyeznek a Krajacsevics-féle «Molitvene knjizice» (1640.) illető énekeivel. De más körülmény is elvezeti azt, ki a fordító személyét keresi, KRAJACSEvicshez. Az előszó és az «Appendices» több ízben emlegetik PÁZMÁNY PÉTERt: a fordító, az író és a kiadó előtt is a «duboko vucfeni i vifzoko múdri Bifkup i Archibifkup Vugerfzkoga orfzága, imenom PAZMAN PETER» példája lebeg, a ki «vifzokö vucfene i glubokö műdre Prodeke» írt és adott ki oly czólból, hogy segítséget nyújtson plébánosainak szent hivatásuk teljesítésében; ö is — noha ezen nagynevű férfiúhoz nem akarja magát mérni — legalább annyiban követi a példát, a mennyiben lehetővé teszi plébánosainak azt, hogy a szent evangéliumokat a népnek a maga nyelvén nyújthassák. Az «Appendices» énekei elé bocsátott jegyzetben (211. 1.) említi az író, hogy nemcsak templomi, hanem mindenféle alkalomra való istenes énekeket nyújt, óhajtva, hogy a nép ezeket elsajátítsa és ezeket énekelje ama régi pogány, szemérmetlen dalok helyett, melyeket az egyszerű ember, de főleg a fehérnép oly gyakran énekel fonóban, táncz és munka közben, otthon és a szántóföldön s hegyeken, megbotránkoztatva és elszomorítva az erkölcsös érzésüeket. Ezen *) «Nikolaus Krajacevic — Péter Petretic» — Archív für slav. Philologie, XXVIII. k. 315—3*1. 1.