Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

EGY FEJEZET A TÖRTÉNETI MAGYAR HANGTANBÓL. 369 is volnának, a melyek ezt a felfogást támogatják. Ha igaz a rok(on) ~ rohtonc ~ rajtunk, a rek(ken) ^> reht ~ rejt egybetartozása, akkor egy k-ból ch>h a í-vel való kapcsolódás alapján is megérthető. Az ősmagy. *-kt- > -cht- változásnál szerintem a eh kezdetben mediopalatalis zöngétlen réshang volt, melyből fokozatosán h, majd j (o : *) lett. Hogy a -cht-, későbbi -ht- > -jt(o : it) kapcsolatban a eh «v h tulajdonkép prsepalatalis y hang (1. NyK. XL. 368.), azt nyelvtudományunkban többen vallották és talán ma is vallják. Ebben az esetben azt is lehetne feltenni, hogy -yt- először csak magashangú magánhangzó után volt. Ebben a helyzetben lett a .yt-b'ól -jt- (o : it). A hangváltozás a belső analógia folytán a mélyhangú szavaknál először az -it: -oht ~ -oc/ií-képzős igékre terjedt volna át s aztán a többi mélyhangú -ht- «*-> -cht-s szóra. Elméletileg a megokolás teljesen kifogástalan, a magyar nyelvbeli tényekkel azonban nehezen egyeztethető össze. A kétségtelen tény az, hogy a -cht-vel irt alakokat szabályosan váltja fel a -ht- s utána a -jt-. Ennek pedig csakis egykori ejtés lehet az alapja. Egyébiránt vannak nyelvek, a hol palatális magánhangzó után is mediopalatalis ch-t ejtenek (igy a csehben pl. e szóban is cech, 1. SMETÁNKA, Tschechische Gramm. 2. §). Ha minden magy. -cht- > -ht- esetet tekintetbe veszünk, úgy látjuk, hogy a fejlődések ezek: -cht-b'ól -ht-. Itt a h szótagzáró szerepben nyomtalanul el is tűnhetett, s lett egyszerű -í-, majd -tt- a régi -cht-, -ht- helyén (1. feljebb: kettő, Siiér, sittvágó stb.). Szótagzáró helyzetben a -Tií-beli h-hó\ j (o : i) is lehetett. Hogy szótagzáró helyzetben a h-ból j (o : i) is lehet, arra feljebb láttuk az oláh: oldj, Zilah: Zilaj szavakat, a melyek a mai nyelvjárásokban élő alakok. Hasonló példa a moh c

moos\ melynek a népnyelvben

moj alakja is van (1. MTsz., NyF. IX. 24 ;< szláv m'bch'h). E szóvégi -h > -j-re legrégibb példáim a SchlSzj.- és a BesztSzj-ből valók, vö. SchlSzj. 413.: «cor— ioyv- értsd joh, jonh, 1. az éh a. feljebb és NySz.; BenztSzj. 1146.: «assilus — vad mey» értsd méh, eredetéről 1. feljebb; BesztSzj. 1081.: «glis —pelei/)) értsd pele, eredetéről vö. ófn. pilih, bilih és 1. alább. Itt jegyzem meg, hogy a régibb magyarban vannak példák szókezdő h- ~>j- változásra is (1. MNyv. IX. 394.). Magánhangzóközti h ~ j-re a magyarban sok példa