Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

368 MELICH JÁNOS. rázat lehetséges. SZINNYEI Nyr. XLI. 65. szerint először kc

(azaz aspirált k) lett s ebből közvetlenül vált a eh. Én inkább hajlandó vagyok hinni, hogy &c

-ból előbb affricata

k% lett s ebből a k elesésével eh {—"/'•> nas

onló eset a mai alemann nyelvjárásban, a hol a felnémet szókezdő k ma %, 1. BRAUNÉ, Alth. Gr. 143. § Anm. 4.). E feltevésemet a mai magy. szókezdő /: fgr p-re alapítom. Úgy gondolom, ezt a fejlődést is könnyebb megértenünk, ha felteszszük, hogy ősmagy. szókezdő p-ből p* aspirata, majd ebből pf affricata lett; az affricatából a p elesésével / lett (hasonló eset a hanghelyettesítéssel került magy. font, kifli a ném. pfund, kipfel szavakkal szemben; máskép magyarázva a szókezdő magy. /: fgr. p, SZINNYEI, Nyr. i. h.).*) A szóbelsei ősmagyar *kt szempontjából fontos, vájjon az ősmagyar korszak legelején ugor örökségképpen volt-e zárt szótag, vagy pedig a zárt szótagok csak az ősmagyar korszak folyamán fejlődtek ki előbbi nyílt szótagok hangzójának eltűnésével. Az első esetben az ősmagyar *-kt- előbbi ősm. *-k- -j- magánhangzó + í-ből fejlődött. Az affricatává, majd spiránssá fejlődés ez esetben hangzóközi helyzetben is keletkezhetett. Az utóbbi esetben az ősm. *-kt- fejlődése egybevethető az indogermán nyelvek hasonló hangtani jelenségével (vö. gör. ÓXTÍÓ, lat. octo, gót ahtau, ófn. ahto || lat. -ct- román nyelvi megfelelései vö. lat. lacte, olasz latte, frez. lait, port. leite, spany. leche olv. cs-vel, oláh lapte; gall feliratokon vulg. lat. ht ~ cht is előfordul, 1. MEYEE-LÜBKE, Einl. in das stud. der rom. Spr. 212. || nyugati germ. -cht- írva ófn. kfn. -ht-, vö. lat. nocte, ófn. kfn. naht, úfn. nacht, ó-éjszaki nőtt, ang. night olv. nait stb.). Az ősm. -kt-nek -cht-vé fejlődése azonban nem okvetlenül függ össze a -fc-nak -ch-vá fejlődésével. A -ht- hangkapcsolat képzésével összefüggő változásról is lehet itt szó. Ha a t-t már képezzük, mielőtt a k zárját megalkottuk volna, akkor is előállhat egy -cht- ~ -ht- hangkapcsolat. Mintha a magyarban olyan nyomok •*) A fgr. t: ősmagy. í-nél hasonló változást nem tudunk kimutatni. Egy idetartozó kísérletre vö. SZINNYEI i. h. Van ugyan a régi magyarban sok th-v&l mai t helyén írt adat, sőt állítólag van NémetTu, CsejíAe ejtett alak is (1. LIPSZKY, Eep.), azonban ezek mind részint írásbeli sajátságok, részint téves adatok lesznek. A kéz, ház, víz-íéle szavak z-je ugyan fgr. í-re megy vissza, de itt más természetű változással lehet dolgunk.