Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

366 MELICH JÁNOS. ks (? ~ ^s)-nek felel meg, vallják a rokonnyelvi alakok, vö. md. rheks, ihes, cser. müks, müys, müys, f. mehiláinen, votj. mus, zürj. mus, mos 1. SZÍNNYEI, NyH.5

140.,

PAASONEN, FUF. XII. 305. Hogy azonban a h közvetlenül milyen hangból való, s-ből-e vagy másból, az nincs véglegesen eldöntve. SETALA ANDERSON nyomán (1. SETALA, Vostocnyje finny 6. és Ethnographia XXVII. 195.) a juh covis

5

szót is fgr. korszakbelinek tartja s megfelelői szerinte : osztj. os, ös, ac, vog. ös, zürj.-votj. %&, md. uca, í. uuhi (alakv.-ok: uttu, utt, ute). Hogy ez egybeállításnak magyar szempontból több sebezhető pontja van, az kétségtelen. A legfőbbek egyike a m. szókezdő j, a mely a fenti fgr. szavakból érthetetlen. A magy. h is megokolásra szorul. Más mai &-ba végződő szavak fgr. vagy ugor eredete még homályosabb (1. BALASSA: SIMONYI, TMNy. I. 150.). A mai szóvégi /i-k a tővégek korában szóbelseiek voltak, bár ez hangfejlődésük szempontjából nem fontos. A mai -ó «-o -ö > -ú ~ -ű képzős szavak egy része A-val, még régebben ch-val írva fordul elő (vö. feljebb: lapú, gyönyörű; mező, szedő, ütő; más példák: azah 'aBzó5

,

Elleh, Fedeh, Feleli, Fileh, Quereh, meneh, 1. SZÍNNYEI, NyH.4

79.,

5

82.). Ez a

-h > -eh fgr. A>nak felel meg, 1. ilyen képzőt az egyes fgr. nyelvekben BUDENZ, ÜA., SZÍNNYEI, NyH.5

82., Fgr. Spr. 93. A kifejtettekből láttuk, hogy mindazokban a kétségtelenül finnugor eredetű esetekben, a melyekben ma vagy csak a nyelvtörténeti kor folyamán fellelhető a h, legyen az a szó elején, belsejében vagy végén, finnugor k (esetleg valamely ugor nyelvi -/) felel meg. Ezzel nem azt állítom, hogy más finnugor hangból ne fejlődhetett volna vagy nem fejlődött a mai vagy a nyelvtörténeti kor folyamán fellépő h, a mely azonban szintén régebbi magy. ch-hól való. Hiszen van sok nyelv, a hol pl. s (= magy. sz) hangból fejlődött a eh s ebből h (vö. pl. a szláv bfocha, mTiCln, 'bolha, moh'-féle szavakat, a melyek a hazai szlov.-ben A-val is hangzanak stb.) De más biztos példa, mint fgr. k (illetőleg valamely ugor nyelvi /), nyelvünkből nincs kimutatva. Egy k-bó\ többféle fokon keresztül válhatik h. Van olyan fejlődés, a melyben a h előbb eh volt. Ilyen pl. a mai német szókezdő h, pl. hundert, a mely h már az ófelnémet korszak elején, de a mely a nyugati germánban még eh volt. Ilyennek