Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

358 MELICH JÁNOS. gius Volah OklSz., valdh, valá: valáhúl MTsz.J, *volách(h)-ból *olách ~ oláh > oldj, oláh MTsz., holáh (vö. Holah OklSz.), olá (1. OklSz., MNyv. X. 278., LIPSZKY, Eep.; talán idevaló a zalam.-i Oláh ~ Olá hn. is. 1. LIPSZKY, Eep., CSÁNKI III. 87., KOVÁCS, Ind.). Vö. MELIOH, MNyv.IX. 396. Pásztó, e néven több falu, 1. Heves, r

Nyitra, Zólyom m. LIPSZKY, Eep. 1264-ből: (villa) Paztuch Árpádk. Új Okmtár XII. 692. Latinosítva Pasztuchius vö a XIII. sz. elejéről VE. 36. § de Theothonicis pazthuchij (= Pasztuch németjei a. m. a mai hevesm.-i Pásztó, 1. KABÁCSONYI-BOROVSZKY, Eeg. Var.). A szóvégi ch-vo, mutat a következő adat is: 1290-ből: in foro Páztuk Arpádk. Új Okmtár XII. 666. (állítólag van Pastek is, MNyv. VI. 242.). Más adatokban később: Pásztuh (vö. írva Pastuh, Pazthuh KovÁos, Ind., Paztuh ANON. 33. §, VE. 51., 80., 88., 133. §, ?Patztuh VE. 80. §); ? Pásztu (vö. VE. 4. § Pazthu, nyilván íráshiba Paztuh h., ugyanő VE. 51. §-ban Paztuh) : Pdsztoh (vö. írva Pazthoh CSÁNKI I. 55.). A hn. szn.ből, vö. VE. 4., 51. §§ Pazthu, Paztuh szn. A szn. nyilván szláv eredetű s egy szláv Pastuch mása. Cseh-morva oklevelekben van Pastucha férfinév a XI—XIII. sz.-ban, 1. Codex dipl. r. Boh. L, MOHOSÉIN, Imenoslov, MNyv. VI. 242., X. 156., XI. 36. (állítólag Pásztó-nak van magy. Pasztoha alakv.-a is HFK. 429.; tévedés lesz. LIPSZKY Eep.-a szerint a tót név Pastucha, Pastuchov). A szláv Pastuch szn. vagy a pastucha chirt, pásztor

5

(így TAGÁNYI, Nyitramegyei Közlöny 1888:29. szám, vö. egyh. szláv pastuchi>, or. pastücJvb, cseh pastucha, lengy. pastuch, pastucha) vagy pedig a *pastuchi> 'csődör' (vö. bolg. pastucha, szerb pástüh, horv. szlov. pastúh BELLOSZT., PLET. 1. MIKL. EtWb. 232., 233.) köznév mása. ném. -rich-chel összetett német nevek (vö. Detre, Hedre, Imre stb.) vége a magyarban többfólekép fejlődött. A fejlődés irányai ezek: aj ném. -rich > magy, -rich, ebből -rik «•*-» -rih, ez utóbbiból -ri; b) magy. -rich > -rech > -ré'h > -re ; c) magy. •rich > -rech>-rek~> -reg ; d) magy. -rich > -rüch, ebből egyrészt -röch > -röh> -rö, másrészt -rüh ~ -rük> -rüg. A Héder, Imbür, Diter ~ Detér (CSÁNKI I. 133., 655.), Odor alakok elvonások, magyarázatukat 1. MNyv. X. 251. Egyébiránt a XII— XIII. sz.-ban sok ilyen -rich végű német szn.-ünk volt (a már felsoroltakon kívül 1. VE. 262. § Echireh, uo. 334. § Olbruh, Olferih, uo. 20. § Olduruh, uo. 105. § Oldruh stb.) supérlát, 1. NySz., OklSz., MTsz. A XIV—XV. sz. határáról: BesztSzj. 628.: «velum-soporlachv (FINÁLY kiadásában: soporlath), SchlSzj. 1196.: «velxim-soporlach» (SZAMOTA kiadásában soporlath). Más adatok: h-val: sparlah OklSz., soporlah BesztSzj., SchlSzj., OklSz., MünchC. 69., suporlah OklSz. DöbrC.