Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

352 MELICH JÁNOS. megyei Szilas-Balhás), 1. KOVÁCS, Ind., OklSz.; később az írott alak: Bolhás, Balhas, Bulhas, 1. OklSz., CSÁNKI II. 594., III. 224., KOVÁCS, Ind. A helynév -s- képzős származék a bolha szóból. A magy. bolha, melynek legrégibb alakja *bulcha<. *bolcha, szláv eredetű szó, vö. ó-egyh. szláv blcha > blha, 1. BtSz. marha. A. XV. sz. első harmadából EhrC. 70.: Mi bodog attyanknak ferencznek ew zent tarsy: byzon marchaual zegenek de ystennel kazdagok. Más adatokban: marha, morha 1. OklSz., NySz. Hogy e szó hogyan függ össze az ófn. marha (alakv.: mariha, marhe, meriha, merha, KLUGE, EtWb.8 máhre

a., BRAUNÉ, Alth. Gram.3

226.), kfn.

merhe c

stute

5

szóval, a mely -w-tövű femininum az ófn. marah, marh 'equus' szóhoz, se jelentésileg, se hangtanilag sem a NyK. XXVII. 475., sem a DLehnw.-ben nincs tisztázva, 1. MELICH, MNyv., XII., 291., BERN. EtWb. marha a. Teljesen hibásan magyarázva: SIMONYI, Nyr. XLV. 340. 3. Ismeretlen eredetűek. horhu: horh. 1095/XIII. sz.-ból OklSz.: «ad caput uoraginis quod dicitur churchufeu». L. feljebb horh a. Nümchisz vö. hinni a. Sarchas vö". Sz. László III. törv. 2 caput: «a descriptione iudicis Sarchas nomine». Talán összefügg a pogánykori magy. xapya? (1. Const. Porph. bonni kiadás: TÖV foXav xal TÖV Kapyav) névvel, vö. milleniumi Corpus jur. 1000—1526 : 77. 1. Az e csoportba tartozó szavaknál is a ch>h helyén k-s alakot is tudunk mutatni. A churchu > hurhu > hurh > horh szónak az OklSz. egy 1255-i oklevélből hwrk alakját is közli; a hely ez : «Quandam magnam vallem que hwrk dicitur» (ugyanitt 1339-ből Sulmnshorka is, de ez kérdéses is lehet). Hogy ez a hurk (írva hwrk) valaha ft-val ejtett alak volt, bizonyítja az is, hogy ma is van horog (=horh MTsz.), horgos ~ horgas (=horhos MTsz.), Horgaspataka, Horogvölgy (1. LIPSZKY, Rep.). A horog alak pedig éppúgy keletkezhetett régibb *horok < *hork < hurk alakból, a hogy az üszög (vö. ma is üszkös) üszök-ből (1. MTsz.), a vályog (GVADÁNYI Pelesk. nót.-ban válykot és MTsz.) vályok-ből (1. MTsz., mind erre 1. MNyv. XII. 214.). Minthogy pedig a churchu > hurhu ~ hurk ~ horog ~ horh szó eredete ismeretlen, a eh ^ k viszonváról közelebbit nem tudhatunk.