Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333
EGY FEJEZET A TÖRTÉNETI MAGYAR HANGTANBÓL. 353 C) Szó vége. 1. Eredeti szavak, képző. A képzetlen szavak közül példáim ezek: éh. JordC. 31 : Ty echotokat; talán csak íráshiba eehotokat h., 1. erről feljebb. ~ít képzős igék alanyi ragozása felszólító egyes %. személye: szabadoch <~> szabadé'ch, 1. feljebb. jó. 1078 k./XV. sz. ThurócziC. Sz. László törv. III. 13.: «du8e partes fugitivorum hominum, ioch scilicet» 1. milleniumi Corpus jur. 1000—1526 : 82. 1. Nézetem szerint a ioch a. m. jó (vö. jou, jov OklSz., NySz.) és 1. részletesen NyK. XXXIV. 144. és itt a szedő a. A jó eredetére vö. osztj. idm, vog, idms SZINNYEI, NyH.5 151., BUDENZ, MÜSz. juh. A BesztSzj.-ben állítólag kétszer ych vö. «1025.: ovile — ych ol, 1041 : opilio — ych paztor», 1. NyK. XXXVII. 115. Minthogy ez az ych kétes, mert a hasonmáson yoh-nok is olvasható (1. NyK. XXXVII. 115.), s minthogy a BesztSzj.ben 1003 alatt a hasonmáson határozottan yoh van (1. NyK. XXXVII. 115. is), a BesztSzj. 1025 és 1041 alatti szava is yoh lesz ; ebből ih 1. SchlSzj., OklSz., MTsz., NySz. A juh szóban a ju alak már MURM. 39. is. — SETALA szerint eredeti szó volna; vö. f. uuhi 'juh' (1. utoljára Ethnographia XXVII. 195.). A felhozott finn szóval azonban alig egyeztethető. -o ~ -ő > -ú ~ -ű deverbális és denominális képző és más ily végű szó. Sok példánk van arra, hogy a mai -ó «--> -ö>-ú<^ w-be végződő szavak egykor -ou ~ éu (-öü-), még régebben -au «•*•* •eii <-•» -uu ~ -üü-végűek voltak. Sok ilyen szónál bebizonyíthatjuk, hogy az utolsónak említett fokot megelőző fejlődési fok •ah ^ -eh ~ -uh ~ -uh volt (vö. azah 'aszó5 EtSz., Bulsuh 'Bulcsú' EtSz., MNyv. IX. 325., Elleh 'Ellő' OklSz., erő vö. Erühüd MNyv. X. 178., Fedeh 'Fedő' MNyv. X. 152., Feleh 'Félő' OklSz., Quereh 'Kérő5, OklSz., meneh 'menő1 OklSz., Monó- helynevekben : Olsoumimtt/mduor, Mowo/iodwar CSÁNKI III. 683, Monahhaza CSÁNKI III. 619. vö. ófn. munih 'mönch', való vö. Numuolou 'Nemvaló' OklSz. és Numuolohod VB. 45. § 'Nemvalód'. A görögbetűs írásban az ó, ö helyén -cq-ot, -oc^-ot találunk, vö. oapiTotY, oájiraY 'Szántó', Tsva^ 'Jenőc, 1. MELICH, NyK. XXIV. 141. s köv. 1., MNyv. IX. 325., X. 154,. 155., XI. 36., GOMBOCZ, BTürkL. 170.). Vannak mármost példáink, hogy az -ah <•*-» -eh ~ -uh ~ -uh szóvégben a h helyén régebben -ch-t írtak. Idevaló példák: