Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

344 MELIOH JÁNOS. ilezie wt. A kiemelt szót olv. jochtotnia (így ZOLNAI, Nyelveml. 63.. máskép: SIMONYI, Nyr. .IX. 149. jochtotnia, Magyar Nyelv2 118. joktatnid, Ung. Spr. 109. joktatnid, SZINNYEI, NyK. XXVII. 385. joktatnid, Magyar Nyelv9 72.

joktatnid; MÉSZÖLY, MNyv. VI. 442. jó/tot-; NySz. index: johtot-). A jochtot-ból részint ihtat (vö. l£77-ből MNyv. X. 371: yhtatasa, DöbrC. 108., 392. ihtat-), részint iktat fejlődött (így már BUDENZ, MUSz., NySz.). Hogy azonban a jochtot- > i&íaí-ban a -cht- ~ -kt-t hogyan kell felfognunk, azt nehéz eldönteni. Én, a ki a magyar fokváltakozást nem csak hogy bebizonyitottnak, de még bizonyítottnak sem látom, természetesen nem csatlakozhatom ahhoz a magyarázathoz, a melyet az iktat <;' >chtot-ról MÉSZÖLY MNyv. VI. 442. nyújtott. Lehet az iktat, melynek továbbfejlődött alakja iptat (1. MNyv. XIII. 20.), egy jochtot-ből visszafejlődött alak is (vö. az abaujm.-i Zsujta nevét, melynek alakjai Suchta, Suhtha mellett Suktha is,. 1. CSÁNKI I. 221. és mind erről 1. alább is). A jut- és a jochtot-nok is azonosnak kell lennie (így már BUDENZ, MUSz. is\ A ch>h zárt szótagban nyomtalanul eltűnhet nem csak szó végén (vö. ja, cse = juh, cseh, stb.), hanem szóbelsei helyzetben is. így lehet egy jochtot > *johtot-bó\ *jotot s szótaghatáreltolódással *jottot> juttat (vö. ihtat > yttat; gyoht> gyot>gyut 'gyújt'; gyüht ~ gyöht > gyüt ~ gyöt gyűjt'; fűt ~ fujt NySz,, MTSz.: fül; nyit, süt: nyílik, sül; sajtó vö. NySz., SchlSzj. sahto, BesztSzj. zahtho és sató, sotó OklSz., NySz. MTSz.; sat ~ sott < ném. schacht OklSz.; sittvágó < ném. schicht OklSz.; Söjtör Zala m., Süttör ~ Söjtör Sopron m., Síter Bihar és Szabolcs m., régen Sewther, Sühtür, Sehter, Sehther 1. CSÁNKI I. 525., 621., Ili. 101., 629.; Röjtök Sopron m. régen Rehtekh, Retthek, Rettekewr CSÁNKI III. 627. stb. Talán ilyen a kettő, két is vö. f. kaksi, md. kafta stb.; hasonló szellemben magyarázza -ht-: -tt- alakulást MÉSZÖLY, MNyv. VI. 442. is, máskép HOEGEK, MNyv. VIII. 451.). A jut- a,jocht(ot) > ikt(at)-tó\ korán elkülönült, mert már a HB.ben is jut (vö. HB. ivtua). A jut (s vele a iochtot- > ihtat) eredeti magyar szó, vö. vog. ióyti fjut, megérkezik',

osztj. ióySt- c

jön, érkezik', SZINNYEI, NyH.3

146.,

BUDENZ, MUSz. -ít képző. A mai -it igeképzővel ellátott igék valaha -oht ^ éht, még régebben -ucht ~ -ü(i)cht alakúak voltak (1. NyK. XL. 368., SZINNYEI, NyH.5

71., 79.). A képző tulajdonképen a

-cht-, míg a -eh előtti magánhangzó tővóg. A -cht-re ezek az adataink: tanított. A XIV—XV. sz. határáról KSzój.: «doctus — Tanachtat)) ; /i-val írt adatok: tonohtuananac GyulGL, taneht-, tanohanak NySz. Az ige eredetére vö. cser. tundktem 'tanít, szoktat', md. tonaftSms ua. SZINNYEI, NyH.5 149. |

szoboducha. A XIII. sz. első harmadából HB.: Es zoboducha wt urdung ildetuitvl. A ehval írt felszólító kétségtelen bizonyíték, hogy az ige szoboducht-.